Ludas Matyi karikaturistái

ŐSZI ZOLTÁN (Budapest, 1967.): karikaturista.
1996-ban a JPTE kaposvári szakán művelődésszervező diplomát szerzett. 1990-től a
kaposvári Somogy megyei Művelődési Központban művelődésszervező. 1990-től
folyamatosan készít karikatúrákat, rajzos vicceket, könyvillusztrációkat, Zsebújság, Új
Gazda, Kretén, Magyar Honvéd. A Ludas Matyi külsős rajzolója 1996-tól Spán Gábor
főszerkesztősége idején 1999-ig. Az új vicclapok foglalkoztatják: Veszett Veréb, Tiszta
Dili, No Komplett, Elefánt, Viccbörze. A viccküldő szolgálaton keresztül publikált
megyei lapokban: Kisalföld, Új Néplap, Napló, Dunántúli Hírlap. A színes, nagy múltú
Dörmögő Dömötör elfogadott és meghatározó karikaturistája és meseírója. Ennél a
lapnál találta meg a számára legkedvesebb területet, ahol alkothat. Figurái
kedvesek, saját világot teremtett, munkái nem a nagy elődök utánzatai.
Könyv: Móczár István: Kedvenc tavam a Balaton (1995); Móczár István: Szökőév
1995); Békés József: Zsarugate (1989); Ki mint véd, úgy adat! Földvári György: Tücsök
az Óceánon, Táltosháton (1988). Gól volt, gól nem volt (2002).
Publikáció: Zsebújság (1990), Új Gazda (1994), Kretén (1995–2006), Magyar Honvéd
(1996), Ludas Matyi (1996–99), Tiszta Dili (1996–97), No Komplett (1996–99), Móricka
(1996), Viccözön (1997), Elefánt (1997), Viccbörze (1997), Kacagó Viccújság (1997),
Pistike (1997–2000), Új Néplap (1998), Kisalföld (1998), Napló (1998), Dunaújvárosi
Hírlap (1999), Új Néplap (1999), Vicc-Mix (1999), Kacsa (1999), Dörmögő Dömötör
(1997–2006), Veszett Veréb (1999), Jászkun Kakas (2000) Kakas Márton rejtvényújság
2006. Szignó: Ő.

PÁLFY ISTVÁN (Ungvár, 1951.): festő, grafikus.
1966–70: ungvári Iparművészeti Szakközépiskola. Katonai szolgálata után
belsőépítészként, tanárként, építészmérnökként dolgozott. 1991: alapítója és
választott titkára a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre
Társaságának. 1994-től Magyarországon él. 1993 óta tagja az MKIT-nek, 1993–95
között választmányi tag. 1996–98 között megszervezte a 1–3. Nemzetközi
Művésztábort Tiszadobon, az Andrássy-kastélyban. Grafikái jelentek meg pl. a Kárpáti
igaz Szó, a Hatodik Síp, a Tárogató, a Ludas Matyi (1993), a Pesti Riport, a Partium, a
Kelet-Magyarország, az Új Kelet, valamint a Szabadhajdú című lapokban. 1991-től
vesz részt különböző művésztelepek munkáiban. Szignó: Putyu

PALLÓ IVÁN (–,): karikaturista.
A kilenc számot megélt Pesti Posta (1944), vicclapban rajzolt először Palló szignóval.
1945 után minden induló viccújságban szerepelt: a Ludas Matyi (1945) majd a
politikai vicclap a Szabad Száj (1946–48) foglalkoztatta. A Pesti Izé (1946–48) és a
Fűrész (1947–49), pikáns lapoknak rajzolt beszüntetésükig. Találhatunk még rajzait a
Hírlap Naptár (1947), Szabad Száj Naptár (1947), Füles Bagoly (1950) újságokban.
Kedvelt témája a nő és férfi kapcsolat. Szignó:PALLÓ

PÁLYI JENŐ (1900 – 1953): karikaturista.
Számos újság rajzolója. Nova Irodalmi Intézet Könyvkiadónál dolgozott mint grafikus.
Huszonhat könyv címlapján szerepel, illusztrátorként.: Rákóczi árvái, Mécs László:
Válogatott Versei, Amicis Edmondo: A szív, Légy jó mindhalálig. (1944). A békéért
(karikatúraalbum) stb. Fiatalon, munkája mellett karikatúrákat rajzolt a Szamár (1917)
című vicclapnak. Később grafikái illusztrációi jelentek meg a Ma Este, Tolnai Világlap,
Színházi Élet, Az Újság Vasárnapja, Reklámélet, Vasárnapi Újság című lapokban. A 2.
világháború után 1945-től a Ludas Matyi munkatársa lett. A kitűnő rajztudású művész
kapta a legtöbb címlaprajz megrendelést a Ludas Matyi vicclapnál, irányított, sugallt,
megadott tematika szerint készítette el karikatúráit a kulákokról, a lógós munkáról, a
feketézésről, a „haza ellenségeiről”. Figurái Taszajtó Nagy Gergely és Sötét Ödön,
évekig heti rendszerességgel jelentek meg a lapban, illetve diafilmeken,
képregényekben és plakátokon. A portrérajzolásban is kitűnő karikaturista haláláig
(1953) az egyik legelismertebb művész volt.
Publikáció: Szamár (1917), Ma Este (1925–26), Tolnai Világlap (1926–27), Színházi Élet
(1926), Az Újság Vasárnapja (1928–32), Reklámélet (1933, Vasárnapi Újság (1935),
Ludas Matyi (1945–53), Képes Hét (1946), Ludas Matyi Kalendárium (1947), Magyar
Rendőr (1950). Szignó: Pályi.
 

PÁPAI GÁBOR (Budapest, 1961.): grafikus, karikaturista.
A Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán végzett 1987-ben. 1989: az Új
Szabad Száj vicclapban publikált először politikai karikatúrákat, majd az Új Szabad
Száj művészeti vezetője volt. Dluhopolszky László főszerkesztősége idején (1990–91-ig)
a Ludas Matyi főszerkesztő-helyettese lett. Teljesen újszerű, markáns politikai
címlapjaival tűnt fel. A médiában egy csapásra ismert és elismert, a párvonalas
portrérajzolás művészévé vált. A szerkesztés mellett az egyik vezető rajzoló volt a
Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Évkönyv, Ludas Matyi Nyári Örömök című
kiadványoknál. Kilépett a Ludas Matyi szerkesztőségéből és 1991–97 között a Magyar
Hírlap munkatársa lett. Napi politikai eseményeket dolgozott fel, növelve ismertségét,
népszerűségét. Munkája mellett külsősként foglalkoztatta: az Elefánt, Mai Nap,
Hócipő, Élet és Irodalom, Új Ludas újságok. 1997–2007: a Népszava rajzolója.
Könyv:. A Pofavizit album előszavában Megyesi Gusztáv írja: „Egy jó karikatúrán nem
lehet nem nevetséges a kiszemelt politikus, szép azután végképp nem. Pápai állítólag
túl randára rajzolja egy-egy politikus portréját. Már nyilvánosan is a szemére vetették,
hogy túlontúl torzít, jobb volna, ha pozitív karikatúrákat rajzolna. Hogy mi az a pozitív
karikatúra, nem tudni, olyan lehet, mint a kormánypárti humor. Én nem tudok a
vitához hozzászólni, csak azt tudom, hogy Pápai igen kíméletes: kiszemeltjei sokkal
randábbak és nevetségesebbek a valóságban, mint a karikatúrákon. Amúgy pedig a
kifigurázott urak köszönettel tartozhatnak a szerzőnek, hogy megörökítette őket. Ha
nincs ez a könyvecske, két-három év múltán legtöbbjükről azt se tudná senki fia, hogy
a világon voltak.” 1997-ben jelent meg a Panoptikum albuma.
Publikáció: Új Szabad Száj (1989–90), Ludas Matyi (1990–91), Ludas Matyi Magazin
(1990–91), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1991), Új Szabad
Száj Magazin (1990), Monockel (1990), Elefánt (1991), Magyar Hírlap (1991–97),
Hócipő (1991–2001), Élet és Irodalom (1992), Új Ludas (1993), A Hírlap (1993), 24 Órás
(1993), Kanizsa (1993), Mai Nap (1992–93), Népszava (1997–2006). Szignó: Pápai.
 

PAPP IMRE (Jászapáti, 1928.): grafikus, karikaturista.
1957–69-ig a Fővárosi Bútor Hangszer dekorációban, 1969–89 között (nyugdíjazásáig)
az Óbuda Tsz. dekorációjában grafikus. 1958-tól rajzolt karikatúrákat a Füles
rejtvényújságnak. A Magyar Ifjúság (1959) humormellékletében rendszeresen
publikált. A Ludas Matyi (1959) külsősként közölte karikatúráit, az egyéb
kiadványaiban is megjelent. Az Ország-Világ magazinban hetente jelentek meg
rajzai. Sablonos, de kellemes embereket rajzolt, enteriőr és háttér nélkül. Illusztrált
tankönyvet is.
Kiállítás: Karikatúráival 1999-tôl szerepel hazai kiállításokon (MÚOSZ; Tavaszi
Karikatúrafesztivál, Best of 2004, 2006).
Publikáció: Füles (1958–77), Magyar Ifjúság (1959–74), Ludas Matyi (1959–73), Ország-
Világ (1960–63), Dolgozók Lapja (1962), Vörös Kereszt Családi Lapja (1962–66), Füles
Évkönyv (1964), Pajtás (1966–67), Ludas Matyi Magazin (1968), Rajzszex (1990), Ludas
Matyi (1993), Best of 2004, 2006. Szignó: Papp.

PATTANTYUS JÓZSEF (Regenye, 1942 – 1996)
Iparművészeti Főiskolát végzett. Mestere Cserkovszky Árpád. A pécsi Művészeti
Szakközépiskola tanára volt. A győri művésztelep egyik alapítója. Karikatúrát és
grafikát rajzolt az Élet és Irodalom (1968), Rakéta (1987–89), Hócipő (1990), Hahota
(1990), Darázs (1994), Ludas Matyi (1990–93) lapok részére. Egyedi portrékarikatúrákat
készített a Ludas Matyi „ceruzapárbaj” rovatába. A kerámia és a karikatúra mellett
reklámgrafikával, egyedi- és sokszorosított grafikával, díszlet- és látványtervezéssel is
foglalkozott. Animációs filmjeivel több hazai és nemzetközi díjat nyert. 1968-ban a
siklósi alkotótelepen, 1969-ben és 1972-ben a siklósi kerámia szimpóziumon, 1985-ben
és 1989-ben a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban ösztöndíjjal, 1969–73 között
a g yőri m űvésztelepen dolgozott. 1978-ban és 1994-ben részt vett a göteborgi
Konstnarernas Kollektív Verkstad munkájában. A 90-es évek közepén Svédországban
élt. Az IAA és a Svéd Művészek Szövetségének tagja volt.
Kiállítás: 1970: Ferencvárosi Pincetárlat.; 1973: Fészek Klub; 1974, 1975: Művelődési Ház,
Szentlőrinc; 1978: G. Fenix, Göteborg; 1979: Kossuth Filmszínház, Mohács; 1986: Tóparti
Galéria, Révfülöp; Dzsámi, Szigetvár; 1987: Egry József Művelődési Ház,
Badacsonytomaj; Tóparti Galéria, Révfülöp; 1991: Közművelődési Szakszervezet
Székház, Bp.; Kertészeti Egyetem, Bp.; Városi Művelődési Központ, Szolnok; 1994:
Vasaplatsen, Göteborg. 1968, 1970, 1972, 1975, 1980, 1982, 1986, 1988, 1990: 1. -IV., VI,
VIII-XL Országos Kerámia Biennálé, Pécs; 1968–82: Baranya Megyei Tárlat, Pécs; 1968,
1969, 1972: Szimpózium kiállítás, Siklós; 1969: Magyar kerámiakiállítás, Rothenburg;
Nemzetközi kerámiaverseny, Faenza; Pécsi-baranyai művészek kiállítása, Mk: IM; JPM,
Pécs; Gábor Á. Tüzérm., Várpalota; Nközi Kerámia Stúdió Gyűjt., Kecskemét;
Nemzetközi Kerámia Szimpózium Gyűjtemény., Siklós; PIM; Xantus János. Múzeum
Győr.

PESTHY ISTVÁN dr. (Déva, 1906. – Budapest, 1972.): orvos, sebész és fogszakorvos,
karikaturista.
A budapesti és debreceni orvosi egyetemen tanult 1935-ig. 1936-tól egészen haláláig
a budapesti egyetem Fogászati, Sebészeti, majd Szájsebészeti klinikáján dolgozott. 21
éves volt, amikor első rajzát leközölték a Hanupex lapba (1927), majd a Tolnai
Világlap (1928) és a Borsszem Jankó élclap (1928) hozta rajzait. Színházi lapokban és
magazinokban is publikált: Színházi Élet, Képes Krónika. A 8 Órai újságnak volt a
rajzolója 1939-től 1944-ig. Rajzolt a Vicinális Dugóhúzó egyetemi lapnak is, majd 1944
őszétől a bátor ellenzéki Pesti Posta című politikai élclap szerkesztője és rajzolója. (9
száma jelent meg, majd a nyilas kormány betiltotta). Szerkesztők voltak: Szepes Béla,
Toncz Tibor, Szigethy István, Hauswirth Magda, Byssz Róbert, Gugi Sándor. 1945 után
mint orvos tevékenykedett. Az Élet és Irodalom és a Ludas Matyi újságokban jelent
meg rajza 1966-ban.
Publikáció: Hanupex (1927–29), Tolnai Világlap (1928), Borsszem Jankó (1928), Színházi
Élet (1929), Képes Krónika (1931), 8 Órai Újság (1939–43), Film Színház Irodalom (1943–
44), Vicinális Dugóhúzó (1944), Pesti Posta (1944), Élet és Irodalom (1966), Ludas Matyi
(1966). Szignó: fallus.
 

PINTÉR GÁBOR (Budapest, 1952.): karikaturista.
1989 óta jelennek meg sajtókarikatúrái napi- és hetilapokban, folyóiratokban,
magazinokban (Új Szabad Száj, 1989; Hírhozó, 1989–95; Recept, 1989–95; Nők Lapja,
1991; Új Borsszem Jankó, 1993–94; Esti Hírlap, 1991; Képes Európa, 1993–94; Ludas
Matyi, 1990; Gyöngy, 1998–99; Magyar Nemzet, 1999–2000).
Díj: A mi városunk kiállítás II. díja, Kiskunfélegyháza (1998); Kaland a gangon pályázat,
megosztott III. díj (Bp., 2000).
Kiállítás: Kiskunfélegyháza (1998); Szekszárd (1999); Bp. (2000); Szeged (2000).
Publikáció: Új Szabad Száj (1989), Hírhozó (1989–1995), Recept (1989–1995), Nők Lapja
(1991. (Pégé) Rajzszex (1990), Esti Hírlap (1992), Képes Európa (1993–1994), Ludas
Matyi (1993), Új Gazda (1994), Új Borsszem Jankó (1993–94), Maszk (1995), Ügyes
(1997–98), Gyöngy (1995), Magyar Nemzet (2000), Vasárnap (2001), Ügyes (2001), Jó
Vicc (2001), Vasárnap Reggel (2003). Szignó: PéGé.
 

PÓLYA GOGO (–,): grafikus, karikaturista.
Pólya Tibor ismert festő karikaturista lánya volt. Meseillusztrációkat és karikatúrákat
készített: a Színházi Magazin (1939), Film Színház Irodalom (1943), Ludas Matyi (1945)
lapok részére. Reklámgrafikákat is rajzolt, pl. a Wu 2 hajifjító cream. Szignó: gogo.
 

POSZPISEK MÁRTA (Budapest, 1958.) tervezőgrafikus.A budapesti Képző-és
Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett fotó-szakon.A Magyar
Képzőművészeti Egyetem alkalmazott-grafika szakán 1989-ben végzett Zelenák
Crescencia tanítványaként.
1989-től 1990-ig Kölnben egy grafikai stúdióban dolgozott, majd 1993-tól 1998-ig
reklámügynökség művészeti vezetője. Tervező -grafikai munkái jelennek meg,
plakátokat könyvillusztrációkat készít. Karikatúrái jelentek meg az Auto-Motor /1991-
1998/, MOL 2000 és a Dörmögő Dömötör / 2000-2001/ gyermeklapban. Grafikái
jelentek meg a Nők lapja újságban /2000/ .
Díjak:1987. Könyvheti plakát-pályázat különdíj, 1988. VI. Országos Grafikai Biennále
fődíja, Békéscsaba.
Kiállítások: 1986. 100+1 plakát kiállítás /Műcsarnok/ 1988, 2000, 2002, 2004, 2006
Országos Grafikai Biennále, 1989. Illusztrációs kiállítás, Bologna,1989. Illusztrációs
kiállítás /Budapest/,1990. Tavaszi Tárlat /Műcsarnok/ .
Könyvek: The Britsh Pub /1989/, Tales from Watchet /1989/, Cicamese /1990/, Szó-tagol-
va /1993/, Titkos út /1994/, Médiakalauz 2./1997/, Betegtájékoztató 1-2 /2001/, A
királykisasszony fogyókúrája /2007/, Kató tehén és a múúú- Oszkár szamár és a rímek
/Wie die kuh katja das muh erfand/ /2007/, A királykisasszony fogkrémje /Die
zahnpasta prinzessin/ /2007/, Die Falle der Zeichnerin /2008/, A jogerő legyen veled
/2008/. Szignó: PM
 

PUSZTA PÉTER (Budapest, 1949.): karikaturista és rajzfilmanimátor.
1965–1978-ig a Magyar Ifjúság humormellékletében jelentek meg karikatúrái, majd az
Ifjúsági Magazin, Élet és Irodalom, Világ Ifjúság, Néplap, Pajtás újságokban. A Ludas
Matyi 1970-től foglalkoztatta külsősként. A Magyar Konyha népszerű magazinban
együtt rajzolt Sajdik Ferenc, Czifferszky Béla karikaturistákkal. 1981 óta
Németországban él. Itt rajzfilm-animációkkal foglalkozott. 1989-ben, a
rendszerváltozás idején családostól egy évre visszatért Magyarországra, a Ludas
Matyi újsághoz. Belső munkatársként profi munkát végzett. Igényes, kidolgozott, de
mégis könnyed politikai és „polgári” rajzai nagyban erősítették a lap színvonalát.
Több címlapot készített a Ludas Matyi Magazin, Extra Ludas, Ludas Matyi Nyári
Örömök kiadványokba. Az Új Szabad Száj külsős rajzolója volt a lap megszűnéséig.
Jelenleg szabadfoglalkozású karikaturistaként Kölnben dolgozik és tanít.
Könyv: A rendszerváltás humora, Micsoda város. Több nemzetközi fesztivál díjazottja
(Tokió, Ankara, Tajvan).
Publikáció: Magyar Ifjúság (1965–78), Ifjúsági Magazin (1966–68), Élet és Irodalom
(1970), Világ Ifjúság (1973), Néplap (1974–75), Pajtás (1974–75), Ludas Matyi (1970),
Magyar Konyha (1980–81), Világ Nyelv (1981), Új Szabad Száj (1989–90), Riport (1990),
Ludas Matyi (1989) Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Évkönyv (1991–),
Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Szabad Száj Magazin (1990), Rajzszex (1990),
Monokel (1990), Darázs (1994).
 

PUSZTAI PÁL (Budapest, 1919. – Dubrovnik, 1970.): grafikus, karikaturista.
Kezdetben a Magyar Államvasutak tisztviselőjeként baleset-elhárítási rajzok és
plakátok készítésével foglalkozott. Később a reklámgrafika iránt érdeklődött.
Karikatúráit a közönség először 1955-ben ismerhette meg. Sajátos stílusjegyeivel korán
kitűnt. 1956-tól a Ludas Matyi belső munkatársa. Politikai sorozata az Iván és Joe.
Katonapolitikai kérdéseket feszeget a rajzoló, ahol minden esetben Iván a bölcs és a
megfontolt. Pusztai Pál később kezdett újra kacér nőket rajzolni a lapban. Közismert és
közkedvelt volt néhány jelenetből álló sorozata, a Jucika. Külsősként több lap is
foglalkoztatta: Ország Világ, Dolgozók Lapja, Képes Magyarország, Füles, Nők Lapja.
Az alkalmi humorújságokban is publikált: Plajbász és Paróka, Zsákbamacska, BÚÉK. A
legfelkapottabb reklámgrafikus lett. Készített levelezőlapokat, zsebnaptárt, oktató- és
moziplakátokat. Több nemzetközi kiadványban is megjelentek karikatúrái. Rajzaival
részt vett külföldi karikatúra-kiállításokon és biennálékon.
Könyv: Paprika (London, 1959), Pusztai Pál rajza (1963); Mikes György: Az oroszlánok
négy órakor mennek el hazulról... (1965). Vonalparádé (1966) Micsoda Város! (1998).
Publikáció: Ludas Matyi (1956–70), Kirakat (1957–58), Füles (1957), Érdekes Újság (1957–
58), Anna Balaton (1958), Kincses Kalendárium (1958), Ország-Világ (1958–69), Film
Színház Muzsika (1958), Dolgozók Lapja (1962–70), Képes Magyarország (1960–61),
Csúzli (1960), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Balatoni Híradó (1962), Dolgozók Lapja
(1961), Tavaszi Tárlat (1962), Füles (1962), Füles Évkönyv (1962), Vidám Annabál (1963),
Ludas Matyi Magazin (1963–70), Nők Lapja (1964), Vas Népe (1965), Nyári Örömök
(1965), Őszi Kis Ludas (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis
Magazin (1966), Plajbász és Paróka (1966–68), Éjféli Tarka Kurír (1967), Asszonyok
Évkönyve (1967), Sportoló Kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968–70), Napos Oldal
(1968–69), Gépipari Estély (1968), BUÉK (1968–70), Groteszk (1969), Képes Sport (1969),
Asszonyok Évkönyve (1969), Néplap (1970), Kisalföld (1970), Nők Lapja Évkönyv (1970),
Ifjúsági Magazin (1970), Magyar Ifjúság (1970), Napos Oldal (1970), Kecskeméti Szúr
(1970). Szignó: Pusztai.
 

RÁK BÉLA (Budapest, 1945.): újságíró, grafikus, rejtvénykészítő, dalszövegíró.
Jelenleg a Róbert Károly körúti Kórházban dolgozik mint számítógép-kezelő. Első
karikatúrája 1963-ban jelent meg az Ifjúsági Magazinban, majd a Magyar Ifjúság,
Világ Ifjúsága humormellékletében publikált. Közben humoros jeleneteket is ír,
villámtréfái a Rádió Kabarészínháza adásaiban is szerepeltek 1969–85 között. A Ludas
Matyi 1974-től külsősként foglalkoztatja kisebb-nagyobb megszakításokkal. Évekig
rajzolt a Füles és Füles Évkönyvbe karikatúrákat, ahol keresztrejtvényeket is szerkesztett.
A Népszava, Magyar Nemzet lapok főleg politikai, gazdasági jellegű vicceket
közölnek tőle. A Fapofa című humoros, szatirikus folyóirat főszerkesztője. Az utóbbi
években főleg rejtvényújságokban publikál. 1985 óta tagja a Művészeti Alapnak.
Kiállítás, díj: Pistoia – Plakett; 1982: Pescara – La voile/Vitorla díj; 1983: Skopje –
meghívott vendég;1984: Tokió – Honorable mention, Debrecen – dalfesztiválon
dalommal 3. helyezés; 1985: Zágráb – egyéni kiállítás, meghívott vendég; 1986:
Varazdin –1. díj; 1996: Zágráb-különdíj; 2001: Hévíz – „Szféra” Polgármester találkozó 1.
díj; 2006: Budapest – Országos Karikatúra Kiállítás két 2. díj; 2006: Debrecen – Scifi
Fesztivál „A leghumorosabb alkotás” díja.
Publikáció: Magyar Ifjúság (1966–75), Ifjúsági Magazin (1963–78), Ludas Matyi (1974–
89), Tollasbál (1975–), Füles (1975), Világ Ifjúság (1976–80), Magyar Horgász (1983–85),
3. Országos Biennále (1987), Ludas Matyi Évkönyv (1988), Nemzetközi Karikatúra
Kiállítás Katalógus (1988), Vitriol (1989), Kunszenti Hírek (1989), Extra Ludas (1989), Új
Szabad Száj (1989–91), Fapofa, Népszava (1990), Új Szabad Száj Magazin (1990),
Ludas Matyi Évkönyv (1990), Ludas Matyi (1990–91), Magyar Nemzet (1992–93), Füles
Évkönyv (1995–98), Poén Bazár (1999), Skandi Kamera (2001), Óriás Töprengő (2001),
Skandi Varázs (2001), Poén Parádé (2000–2006), Poén Parti (2000–2006), Poén Lap
(2000–2006), Poén Ász (2000–2006), Poén Festő (2000–2006), Poén Fergeteg (2000–
2006), Poén Kavalkád (2000–2006), Poén Desszert (2000–2006), Poén Csemege (2000–
2006), Poén Fricska (2000–2006), Poén Só (2000–2006), Vidor (2000–2006), Tudor (2000–
2006), Morgó (2000–2006), Vasárnapi Néplap (2001), Kis Füles (2001), Vasárnap
Reggel (2003–2004), Színes Lap (2004), Best of 2004, Best of 2005. Szignó: Rák.
 

RÁTZ GÁBOR, Ratz Gavries, (Budapest, 1949.): karikaturista.
1970-től 1976-ig jelentek meg rajzai a Magyar Ifjúság humormellékletében. 1986-tól
1989-ig a Ludas Matyi, Ludas Matyi Évkönyv (1988) és a Ludas Matyi Magazin (1988)
publikál, majd a Mai Nap munkatársa lett. Ludas Matyi vicclap megszűnte után, a két
új vicclap az Úritök (1994) és Pesti Vicc (1995–96) lapok külsősként alkalmanként
közölték karikatúráit. 1989 óta Izraelben él, ahol a Ha’olam Házé és a Ma’ariv
karikaturistája.
Kiállítás: Magyarországon (1973); Jeruzsálem (1993); Forte del Marmi (Lisszabon, 1994).
 

RAU TIBOR (Budapest, 1934. – Budapest, 2000.): karikaturista.
A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végzett grafika szakon 1954-ben. 1956–90-
ig nyomdai retusőr. 1965-től mint külső munkatárs dolgozott a „Tabi László-féle” Ludas
Matyinál. Helyet kapott a Ludas Matyi Magazinban és a Nyári Kis Ludasban is. A
Magyar Ifjúság humormellékletének állandó rajzolója volt 1967-től 1977-ig. 1972-től az
angol Mayfair magazinban külső munkatárs, a lap megszűnéséig. 1989-ben az Új
Szabad Száj újság külsős munkatársa, majd Dluhopolszky László főszerkesztősége
idején a Ludas Matyi munkatársa lett. A kevés címlaprajzoló közé tartozott. A Ludas
Matyi Magazin és az Extra Ludas lapok szinte az ő munkáira épültek. 1993-ig, a Ludas
Matyi megszűnéséig életművet alkotott. 1993-tól szabadúszó grafikusként rajzolt az Új
Szabad Száj, a Pesti Hírlap, Pesti Veréb, Veszett Veréb, Borsszem Jankó, Darázs
vicclapokban. A rajzküldő szolgálaton keresztül számos megyei újság közölte rajzait: a
24 Óra, A Hírlap, Déli Hírek, Jászkun Krónika, Kisalföld, Új Kelet, Napló, Vasvármegye,
Petőfi Népe. 1996-tól 1999-ig a Spán Gábor vezette Ludas Matyi rajzolója, egyben
külsős a Pesti Vicc című lapnál. 2000-ben a Móricka lapcsaládnál publikál erotikus
rajzokat.
Kiállítás: Collegium Hungaricum (Bécs, 1991). Számos csoportos kiállításon vett részt és
nyert díjakat (Lotz Terem, 1970; Bécs, Monokel, 1990; Pozsony, 1992; Nemzetközi
Karikatúra Kiállítás, Budai Vár).
Könyv: Viccalbum, Névjegy, Dohányzás 2000 éve, Itt ülök a halál... (2000), Gól volt,
gól nem volt.. (2002). A rendszerváltás humora, Micsoda város!
Publikáció: Nyári Kis Ludas (1966), Ludas Matyi (1966–73), Ludas Matyi Magazin (1967–
70), Magyar Ifjúság (1967–77), Bakfity (1972), BUÉK (1973–74), Pokoli Rémület (1978),
Grimasz (1986), Új Szabad Száj (1989–92), Tallózó (1990–93), Ludas Matyi (1990–93),
Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Új Szabad Száj
Magazin (1990), Rajzszex (1990), Monokel (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Pesti
Hírlap (1992–93), Pesti Veréb (1992–94), Extra Ludas (1992), 24 Óra (1993–97), A Hírlap
(1993–94), Déli Hírek (1993–97), Hódmezővásárhelyi Hírek (1993–94), Kanizsa (1993–94),
Jászkun Krónika (1993), Csíz (1993), Magyar Fórum (1993), Ludas Matyi Rejtvényújság
(1993), Petőfi Népe (1993–97), Jászkun Kakas (1993–99), Kisalföld (1994–99), Heves
Megyei Nap (1994–95), Új Kelet (1994–97), Napló (1994–97), Vasvármegye (1994),
Magyar Poén Tőzsde (1994), Új Demokrata (1994–95), Álláskereső (1994–95), Új Gazda
(1994), Új Borsszem Jankó (1994), Darázs (1994), Déli Hírlap (1995), Dunaújvárosi Hírlap
(1995), Magyar Honvéd (1995–96), Maszk (1995), Magyar Nemzet (1995), Fülig Jimmy
(1995), Néplap (1996), Nevessünk (1996), Kacagó Viccújság (1996–97), Pesti Vicc
(1996–99), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1997–98), Veszett Veréb (1996–99),
Vicc-Mix (1997–2000), Viccözön (1997–2000), Elefánt (1997), Viccbörze (1997), Príma
Viccparádé (1997), Móricka (1997–2000), Pistike (1997), Dunaújváros (1998–99), Új
Néplap (1998–2000), Napló (1998), Új Néplap Kalendárium (1998–2000), Új Kelet
(1998), Déli Hírlap (1998), Vigyor (1998), Dilibogyó (1998), Kismalac (1998–2000), Pikáns
Magazin (2000). Szignó: Rau.
 

REPCZE JÁNOS (Budapest 1905. – Budapest, 1985.): grafikus.
Elsősorban alkalmazott grafikával foglalkozott. Tanulmányait Kernstok Károly
szabadiskolájában kezdte, majd a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Haranghy
Jenő tanítványaként fejezte be. Plakáttervein érződik a korszak, különösen Kassák és
Moholy-Nagy hatása. 1927-ben elnyerte a Nemzetközi Plakátfesztivál nagydíját. 1930–
1950 között az Athenaeum Nyomda grafikusa volt. Karikatúrát a Lantos Magazin
(1930), majd a háború után induló Ludas Matyi (1945) vicclapba rajzolt. A József és
testvérei 1947-es bibliofil kiadása után Thomas Mann levélben köszönte meg a
„nemes ízléssel végzett illusztrálást”. Az 1960-as években több újságban, de
elsősorban a Látóhatárban jelentek meg illusztrációi.
 

RIEDL KATALIN (Budapest, 1974.): karikaturista, filmrendező.
Tanulmányait a Magyar Iparművészeti Egyetemén végezte. Karikatúráit három évig
közölte a Ludas Matyi (1991–1993) viccújság. Két filmjét a Music Television Europe is
átvette (Főúr questions [1996]; Animals [1998]).
Filmek: Négy kérdés (1996); Állatok (Heim Istvánnal, 1998); Selavi (Heim Istvánnal,
1999–2000); Tündérkék (2003), Animal Lovers, Cloudhunters.

RÓZSAHEGYI GYÖRGY (Budapest, 1940.): grafikus, karikaturista.
Érettségi után litográfussegédként dolgozott az Athenaeum Nyomdánál. 1958-tól
1988-ig reklámgrafikus nyomdáknál, újságoknál, könyvkiadóknál. Foglalkozott
dekorációval, táblaképfestészettel is. Portrékat, aktokat, tájképeket, lovas képeket
stb. fest. 1965-től jelentek meg portrékarikatúrái könyvekben, újságokban. A Magyar
Nemzet, Népsport, Esti Hírlap, Magyar Hírlap, Szabad Föld, Ludas Matyi, Pest megyei
Hírlap, és több képeslap számára készített karikatúrákat 1965–73 között. 10 nemzetközi
karikatúrakiállításon vett részt (pl.: Montreal, Bordighera).
Kiállítás: Fiatal karikaturisták kiáll. (Esztergom, 1968); Országos Karikatúra Kiállítás
(Műcsarnok, Budapest; 1969). Több alkalommal a festményeivel együtt állította ki
rajzait. Több száz rajzát megvásárolta az Országos Széchényi Könyvtár, a Petőfi
Irodalmi Múzeum, a Sportmúzeum és a Nemzeti Múzeum.
Könyv: Maszk nélkül. Színészkarikatúrák (1967); Új Magyar Parnasszus. Írókarikatúrák
(1968); Thália katona! (1969); Skalpok és trófeák. Magyar közéleti karikatúraválogatás
(1981); Karikatúrastadion. Sportkarikatúrák (1983).
Publikáció: Csúzli (1960), Ország-Világ (1965–67), Nagyvilág (1966), Szabad Föld
(1966–67), Ifjúsági Magazin (1966), Tükör (1966), Budapest Rundschau (1967),
Látóhatár (1967), Rejtvényszínház (1967–68), Tükör (1967), Ludas Matyi (1967), Magyar
Ifjúság (1967–72), Színház (1968), Fáklya (1968), Számvitel (1968), Magyar Sajtó (1968),
Nők Lapja Évkönyv (1968), RTV (1968), Közért Újság (1968), Képes Sport (1968),
Népsport (1968), Füles Évkönyv (1969), Élet és Irodalom (1970), Plajbász és Paróka
(1970), Ludas Matyi (1973), Zsákbamacska (1970). Szignó: R. Gy.
 

RUSZKAY GYÖRGY (1924. – Budapest 1998.): újságíró, grafikus, karikaturista.
Tanulmányait a budapesti Német Iskolában végezte. Karikatúrái a Szabad Szájban
(1947–1951-ig) jelentek meg. Rajzolt a Képes Kurírnak, majd külsősként a Ludas Matyi is
foglalkoztatta (1947–1970). Ifjúsági lapokban is helyet kaptak karikatúrái: Szabad
Ifjúság, Magyar Ifjúság, Pajtás. Grafikákat készített a Művelt Nép, Új Világ, Béke és
Szabadság lapoknak. 1957–98 között újságíró, szerkesztő. A karikatúrákon kívül
készített illusztrációkat, borítókat, trükkös játékokat, szöveges rejtvényeket, logikán
alapuló rajzos rejtvényeket. Jelen volt a Füles (1957) című lap indulásánál, a nevéhez
fűződik a Füles-embléma tervezése és megalkotása. A Fülesnél nemcsak mint
illusztrátor és tördelőszerkesztő. dolgozott, hanem maga is szerkesztette a
képrejtvényeket és a legkülönbözőbb játékos fejtörőket. A Fülesen kívül még számos
más hazai és külföldi lap munkatársa: Ország Világ, Kirakat, Tábortűz, Csúzli, Nők
Lapja, Világ Ifjúság, Népszava. Szerkesztésében Németországban több kötet is
napvilágot látott (Vexierbilder, 1979); Bilderratsel (1980).
Díj: Kiváló Munkáért (1982); Füles Emlékgyűrű (1997).
Publikáció: Színházi Élet (1928), Az Újság Vasárnapja (1929), Képes Kurír (1947), Szabad
Száj (1947–51), Ludas Matyi (1947–70), Szabad Ifjúság (1952), Művelt Nép (1953), Új
Világ (1954–55), Béke és Szabadság (1956), Pajtás (1957–61), Magyar Ifjúság (1957–
62), Füles (1957–90), Ország-Világ (1957–62), Kirakat (1957), Tábortűz (1957), Világ
Ifjúság (1958), Elegancia (1959), Csúzli (1960), Tollasbál (Szolnok, 1961), Tavaszi
Rejtvények (1961), Nők Lapja Kalendárium (1962), Füles Évkönyv (1962–90), Éjféli Tarka
Kurír (1966), Ki Mit Tud (1966), Dupla vagy Semmi (1967), Tavaszi Rejtvények (1967),
Világ Ifjúság (1968), Ludas Matyi Magazin (1968), Asszonyok Évkönyve (1969),
Zsákbamacska (1970), Rendkívüli Füles (1974–77), Népszava Évkönyv (1975). Szignó:
Ruszkay, R.

SAJDIK FERENC (Nevenhagen, 1930.): grafikus, karikaturista.
Tanult az Iparrajziskolában és a Gutenberg Körben, 1950-ben végzett a Szinyei-Merse
utcai grafikai iskolában, Budapesten. 1950–55 között nyomdászként dolgozott. 1955-
től karikaturista. Első karikatúrája külsősként 1952-ben a Tiszavidék újságban jelent
meg, majd a Szabad Ifjúság, Művelt Nép, Magyar Rádió, Béke és Szabadság című
lapokban. A Rádió- és Televízió Újságban (1955–1965-ig) karikatúrát rajzolt, és a lap
tördelőszerkesztője. A Ludas Matyi (1965–90), belső munkatársa lesz. Ez az átigazolás a
Ludas Matyi életében pezsgést hozott. A szakma által többszörösen a legjobbnak
szavazott Sajdik Ferenc munkái oldott, kedves és barátságos humort közvetítenek az
olvasóknak. Mindent tudott, amit egy karikaturistának tudnia kell: kiváló portrés,
pasztell és akvarelles címlapjai blikkfangosak voltak. Rajzolt karikatúra-képregényeket
és a politikai konfliktusokra is tudott reagálni a rajzaival. Nem csoda, hogy számtalan
lap foglalkoztatta: Világ Ifjúság, Magyar Ifjúság, Füles, Ország-Világ, Film Színház
Muzsika. Sportkarikatúrái jelentek meg: Képes Sport, Népsport, Újpesti Dózsa Híradó.
Alkalmi humorkiadványok szintén közölték rajzait: Tollasbál, Zsákbamacska, BÚÉK,
Plajbász és Paróka, Humor OB, Humor VB, Majális, SZÚR. 1986–1989 között a Kölyök
című ifjúsági lapot illusztrálta pasztell karikatúráival. 1990-től alapító tagja és rajzolója
volt az Árkus József vezette Új Ludas vicclapnak 1992-ig, a lap megszűnéséig. Ezt
követően az Úritök (1993-tól), majd a Pesti Vicc (1995–1999) pikáns lapban jelentek
meg munkái. Gyermeklapok kedvenc rajzolója: a Pajtás, Dörmögő Dömötör, Képes
Nyelvmester, Hahota. Folyamatosan publikál a Hócipő, a Hagyományos és Mai
Magyar Konyha, Magyar Nemzet, Népszabadság, Mai Nap, Kurír lapokban.
Újságkarikatúrák mellett rengeteg könyvillusztrációt (főleg ifj. könyvekhez) és rajzfilmet
készített. Pom-pom: Szegény gombóc Artúr, A Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő,
A bátor Tintanyúl, Madárvédő Golyókapkodó, A civakodó cipőikrek. Sok film
társszerzője (Mozdony, Pázmány lovag, La Fontaine-mesék, Moto Perpetuo – ez
utóbbi Cannes-ban Arany Pálma-díjat nyert.
Kiállítás: Szófia (1968); Debrecen (1977); Nádudvar (1978); Sárvár (1979); Dortmund
(1980); Dortmund-Bochum (1983); Róma (1988); Sopron (1993); Bécs (1994); Bp. (1997);
Kazincbarcika (1997); Karcag (1999); Győr (1999) stb. Több csoportos kiállításon vett
részt: Siófok (1971); Szeged (1971); Ernst Múzeum (1987); Művész Galéria (1990); Köln
(1991); Pozsony (1993); Párizs (1994); stb. Televíziós műsorai: Pom-Pom mesesorozat; a
nagy Ho-ho-horgász mesesorozat, Bontott csirke reklámfilm-sorozat.
Díj: Montreal (1969, 1970), Krakkó (1972), Cartoon 75 kiállítás I. díj, Berlin (1975),
Ancona (1979), Isztambul (1983), Nyíregyháza (1983), Szép Magyar Könyv grafikai díj
(1984), Érdemes Művész 1988, Sajtódíj (1997), I. Országos Pasztell Biennále (Esztergom,
1993), Szegedi Nyári Tárlat (1997), Mosoly határok nélkül kiállítás (Bp. 1997, 1998).
Munkácsy-díj (1977), 2000: Cannes Arany Pálma-díj.
Könyv: Sajdik galeri (1978); A berendezés marad (Kürti Andrással, 1967); Hát
(m)ilyenek a kutyák (1983);Hát (m)ilyenek a madarak (1984); Hát (m)ilyenek a lovak
(1985); Hát (m)ilyenek a macskák (1987); Nagy faxkönyv (1997). Tv: Alfonshow,
Hegedűs Istvánnal, Várnai Györggyel. A rendszerváltozás humora (1992); Micsoda
város (1998); Vonal parádé (1966); Robur 6. (1985); Sajdik (2006); Segíts Barnabás
(1990); Unom a politikát (2002); Űrhajós az orrbolygóról (1985); A magányos szamovár
(1988); A magányos villa titka (1972); Kétbalkezes varázsló (1983); A macskákat
visszafelé simogatták (1998); A gyorsolvasás programozott tankönyve (1974); A
gézengúzok az Alpok alján (1991); A fagyasztott hal, A csodacsapat (1979); 33 cukkini
recept, A csillagok könyve (1997); A csendháborító (1987); A civakodó cipőikrek
(1983); A bátor tintanyúl (1981); Mi újság? (1983); Vízi zenebona (1984); Tiszta vizet a
fejekbe (1981); Tenni vagy nem tenni? (1976); Tarka barka állatvilág (1981); Lesből
támadó ruhakötél (1986); Radírpók (1979); Elviszik a kutyákat iskolába? (1983);
Emberek az utakon (1974); Középfokú társalgási és külkereskedelmi nyelvkönyv (1992);
Félszárnyú pegazus (1974); Férfi? Nő? (1987); Férjek és férfiak (1974); Fiúk évkönyve
(1971); Fölnevelem az apámat (1987); Fradi-fiúk Ausztráliában (1957); Francia nyelv
alapfokon (1990); Fuf a kis mamut (1983); Hetedhét (1984); Hol van olyan iskola?
(1987); Idomítsunk (1982); Idősebbek is elkezdhetik (1977); Illemkocka (1984); Írásba
adom (1976); Jóra nevelés! Jóra nevelés? (1978); Kerékjog (1995); Kiselefántok,
macskák (1983); Knock out (1964); Kutyák ebek + egyebek (1990); Le vagyunk
értékelve (1988); Ludas Matyi rekordok évkönyve (1987); Macskazenekar (1998);
Matematika mozaik (1982); Megérjük a pénzünket (1981); Meglepetések
enciklopédiája (1983); Metropolisz (1971); Mikasz Pupkusz, a nagy vadász (1980);
Mindenütt jó, de.. (1991); Mit tudsz önmagadról? (1975); Mosolygó Sándor és
Somolygó János (1999); Pom Pom főz (1985); Pom Pom meghív uzsonnázni (1986);
Gombóc Artúr locsolkodik (2007); Pom Pom újabb meséi (2005); Órarugó-gerincű
felpattanó (1987); Váci képes album (2006); A nagy hóember háború (1996).
Publikáció: Tiszavidék (1952–56), Szabad Ifjúság (1953–56), Művelt Nép (1953–56),
Magyar Rádió (1954), Béke és Szabadság (1955–56), Rádió és Televízió Újság (1955–
62), Ludas Matyi (1956–89), Világ Ifjúság (1957), Magyar Ifjúság (1957–77), Képes Sport
(1957), Füles (1958–81), Ország-Világ (1957–58), Népsport (1958–60), Film Színház
Muzsika (1960), Csúzli (1960), Újpesti Dózsa Híradó (1962–63), Világ Ifjúság (1962),
Dolgozók Lapja (1965–70), Nyári Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Budapest
(1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin (1966,)
Plajbász és Paróka (1966–68), Képes Nyelvmester (1967–75), Sportoló Kis Ludas (1967),
Ludas Matyi Magazin (1967–89), Mindent Tudó kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968–
71), Napos Oldal (1968), Pajtás (1968–70), BÚÉK (1968), Groteszk (1969), Fiúk Évkönyve
(1971), 144 Vicc (1971), Napos Oldal (1971), 153 Vicc (1972), Gyermekünk (1973), Film
Színház Muzsika (1973), Majális (1973), Érdekes Kalendárium (1974), Nyári Örömök
(1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1974–90), Népszava Évkönyv (1975), Ballagó
(1975), Képes Sport (1975), Ifjúsági Magazin (1975), Csúzli (1975), Úttörő Zsebkönyv
(1976–78), Múzsák (1976–78), Világ Ifjúság (1976–81), Élet és Irodalom (1977–83), Pesti
Műsor Szilveszter (1977), Tollasbál Bizalmas (1978), Humor (1977), Humor EB. (1977),
Kisdobos Évkönyv (1978), Színész Újságíró Magazin (1978), Magyar Horgász (1979),
Ifjúsági Magazin (1979), Új Tükör (1979), Kincses Kalendárium (1979), Magyar Konyha
(1979–90), Nők Lapja Évkönyv (1979), Humor Olimpia (1979), Tiszacipő (1981), Füles
Évkönyv (1981), Humor VB. (1981), Könnyűipari Spartacus (1982), Hahota (1982–92),
Képes Sport (1983), Képes Nyelvmester (1984), Tévékönyv (1985), Kincskereső (1985),
Pajtás Fészek Magazin (1985), Gólyahír (1985), Szúr (1988), Kölyök (1986–89), Népszava
Évkönyv (1986), Humor VB. (1986), Színész Újságíró Magazin (1986–89), 1. Országos
Karikatúra Biennálé (1983), 2. Országos Karikatúra Biennále (1985), 3. Országos
Karikatúra Biennále (1987), T-Boy (1988), Ifjúsági Magazin (1988–89), Grimasz (1988),
Kunszenti Hírek (1989), Extra Ludas (1989), Ludas Matyi Évkönyv (1990–91), Tallózó
(1990–93), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin (1990–92), Nyugati Futár (1991), Nők
Lapja Évkönyv (1991), Elefánt (1991–94), Hócipő (1991–99), Új Ludas Kalendárium
(1991), Bukfenc (1992), Dörmögő Dömötör (1992), Hahota Évkönyv (1992), Kisalföld
(1993–99), Kincses Kalendárium (1993), Ifjúsági Magazin (1993), Népszava (1993),
Tökmag (1993–94), Magyar Nemzet (1993–2000), Úritök (1993–94), Fejért Megyei Hírlap
(1993–96), Magyar Poén Tőzsde (1994), Pesti Vicc (1995–99), Reader’s Digest (1996),
Viccözön (1997), Viccbörze (1997), Veszett Veréb (1996–99), Jászkun Krónika (1998), Új
Kelet (1998), Magyar Hírlap (1998), Népszabadság (1998), Vicc az egész (1998), No
Komplett (1998), Súlyos (1999), Play-Boy (2000), LMLM (2000), Hócipő (2001), Magyar
Sajtó (2003), 4. Országos Karikatúra Biennále (1989), Best of 2004, Best of 2005. Szignó:
Sajdik.
 

SÁNDOR KÁROLY (Budapest, 1915. – Budapest, 1960.): grafikus, karikaturista.
Elkötelezett baloldali politikai rajzai voltak. Először nyomdász volt, de már ekkor tanult
egy esti rajziskolában. Tanárai között megtaláljuk Fónyi Gézát, Vaszary Jánost és
Bortnyik Sándort. 1934-től reklámrajzokat készített. 1945-től dolgozott a a Ludas
Matyinak – melynek alapító, belső munkatársa. Szerkesztőségi munkája mellett rajzolt:
a Képes Hét, Pesti Mozi, Naptár, Szabad Ifjúság, Színház és Mozi lapoknak. 1959-től a
Magyar Nemzetnél és a Magyar Televíziónál dolgozott. Rajzait a 2. világháború után
szinte minden karikatúrakiállításon megtalálhatjuk, emellett több képzőművészeti és
plakátkiállításon is részt vett. 1960-ban a Füles és a Film Színház Muzsika is
foglalkoztatta. Fiatalon halt meg, élete teljében.
Könyv: Nevéhez t öbb r ajzos g yermekkönyv i s f űződik (Ecset Elek állatkertje, Mókás
arcképcsarnok stb.). Rózsaszín szemüveg (1958), A békéért (karikatúra), Paprika
(London, 1959).
Publikáció: Ludas Matyi (1945–60), Képes Hét (1945–46), Ludas Matyi Kalendárium
(1947–48), Pesti Mozi (1948), Naptár (1950), Farsangi Mulatságok (1952), Szabad
Ifjúság (1953–56), Színház és Mozi (1954–56), Béke és Szabadság (1955–56), Farsangi
Mulatságok (1955), Művelt Nép (1956), Élet és Irodalom (1957–60), Tavaszi Magazin
(1957), Gondűző Naptár (1957), Ország-Világ (1957), Érdekes Újság (1957), Vas Népe
(1957), Kirakat (1958), Kincses Kalendárium (1958), Falusi Vasárnap (1959), Magyar
Nemzet (1959–60), Füles (1960), Film Színház Muzsika (1960). Szignó: Sándor.
 

SANTHO IMRE (Budapest, 1876 – 1964): fotós, karikaturista.
A Színházi Élet című magazinnak adott interjúból tudjuk, hogy több mint húsz évig
dolgozott Amerikában. Angliában, Olaszországban, Németországban, mint divatfotós
és karikaturista. Nevét megismerték az egész világon. 1920-ban Budapestre költözött
és itt folytatta pályafutását. Sokat foglalkoztatott karikaturista, grafikus és fotós volt.
Könyvet írt a horgászatról és a vadászatról, saját fotóival, rajzaival illusztrálta. Háború
után a Kner Nyomda grafikusaként dolgozott. Kedvelte a pikáns témákat, ilyen
jellegű rajzai a Pesti Izé és a Fűrész újságokban jelentek meg. A Fűrész vicclapban
munkatársai voltak: Gáspár Antal, Byssz Róbert, Sebők Imre, Török János, Hauswirth
Magda.
Publikáció: Kikirikí (1898), Herkó Páter (1899), Pesti Futár (1910), Színház és Divat (1920–
22), Röpke Lapok (1923–30), Film Színház Irodalom (1943), Dolgozók Világlapja, Pesti
Izé (1946–48), Ludas Matyi (1947), Fűrész (1948–49). Szignó: SANTHO

SCHÖNER ISTVÁN (–,): karikaturista.
A Szabad Száj rajzolójaként tűnt fel 1946-ban, itt írta magáról: „Párisból jöttem haza,
most próbálok akklimatizálódni. Különböző pesti vicclapoknak rajzolok és közben,
mint afféle hiú ember, eltűnődöm a nevemen. A nevem magyarul azt jelenti, hogy
«szebb». Pedig, mint a mellékelt rajzból bárki megítélheti, szebb nem is lehetnék.” A
Szabad Száj (1946–47) vicclapon kívül publikált még: Szabad Száj Naptár (1947),
Ludas Matyi (1947–48) újságokban. A Szabad Száj újságban munkatársai voltak:
Kálmán Viktor, Sebők Imre, Korcsmáros Pál, Várnai György, Hauswirt Magda. Szignó:
Schöner.
 

SCHWOTT LAJOS (Budapest, 1907. – Budapest, 1987.): grafikus, karikaturista.
Érettségi után mint gyári munkás helyezkedett el. Szőnyi István szabadiskolájában
folytatta tanulmányait. 1923-ban az Új Századok című tudományos lapban kezdett el
karikatúrát rajzolni, majd a Szabad Művészet, a Kis Újság, a Színház című újságoknak.
A Ludas Matyi vicclapnak (1945-től 1987-ig) egyik alapító tagja volt, kezdetben
munkája mellett rajzolt. Nem tartozott a meghatározó rajzolók közé, viszonylag
keveset publikált. Karikatúrái megjelentek az Új Magyarország, Film Színház Muzsika
Vidám-oldal sorozatában Igaz Szó, Szabad Nép, Élet és Irodalom, Magyar Ifjúság,
Csúzli lapokban. A Ludas Matyi különkiadásaiban is helyet kaptak rajzai: Rajzzal a Föld
körül., Ludas Matyi Magazin, Nyári örömök, Nyári Kis Ludas, Őszi Kis Ludas. Alkalmi
MÚOSZ-kiadványok: Zsákbamacska, Tollasbál, Plajbász és Paróka is foglalkoztatták.
1949-től a Magyar Képzőművészek Szövetsége, 1952-től a M űvészeti Alap alapító
tagja volt. 1973-ban a Hajdúböszörményi Művelődési Központban önálló kiállítást
rendezett.
Kiállítás: több ízben vett részt kollektív kiállításon (Országos Képzőművészeti Kiállítás;
Országos Karikatúra Kiállítás; Magyar Újságrajzoló Művészek Kiállítása; (1947);
Nemzetközi Karikatúra Kiállítás, Moszkva, emlékérem (1973); Bécs, elismerő oklevél;
Országos Karikatúra Biennále Nyíregyháza (1983, 85, 87), Nemzetközi Karikatúra
kiállítás (Cartoon 75), Nyugat-Berlin, IV. helyezés (1975); Nemzetközi Karikatúra kiállítás.
(Cartoon 77), különdíj (1977).
Könyv: A békéért (karikatúra).
Publikáció: Ludas Matyi (1945–87), Új Magyarország Évkönyv (1946), Igaz Szó (1947),
Színház (1947), Ludas Matyi Kalendárium (1947–48), Farsangi Mulatság (1952–55),
Szabad Nép (1955), Élet és Irodalom (1957–58), Gondűző Naptár (1957), Film Színház
Muzsika (1958–60), Magyar Ifjúság (1959), Csúzli (1960), Néplap (Szolnok, 1961), 80
Rajzzal a Föld körül (1961), Tavasz Tárlat (1962), Ludas Matyi Magazin (1963–87), Nyári
Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966),
Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Plajbász és Paróka (1968–69),
Gépipari Estély (1968), Zsákbamacska (1971), Vidám Nyaralás (1971), Tollasbál (1974–
76), Csúzli (1975), Zsákbamacska (1975), Humor (1977), Extra Ludas (1986–87), 3.
Országos Biennále (1987). Szignó: Schwott.