Ludas Matyi karikaturistái

SEBŐK IMRE (Apostag, 1906. – Budapest, 1980.): grafikus, karikaturista.
A paraszti sorból származó fiatalembert Pólya Tibor közbenjárására Glatz Oszkár és
Bernáth Aurél tanította Feiks Jenő híres rajziskolájában. A tehetséges grafikus a Tolnai
Világlapjában debütált, majd számtalan folyóirat-illusztráció mellett ponyvaregények
festett címlapjait készítette. Borsszem Jankó (1923–29) élclapban közölte karikatúráit.
Első tréfás képsorozatai Jó Pajtás (1924–25), Magyar Magazin (1921–29), Lantos
Magazin (1929), Délibáb (1929–39), Tolnai Világlapja (1930–40), Új Magazin (1933–34),
Ünnep (1939–41) lapokban jelentek meg. A Magyar Cserkészben 1936–40-ben
illusztrációkat publikált. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Ez idő tájt
kérték fel képaláírásos Tarzan-képregények rajzolására, amit a kanadai
megrendelőnek Tarzan és a maya istennő címen le is szállított. Pikáns rajzai 1945 után
a Pesti Izé sztárrajzolójává tették. Sebők a fény-árnyék kontraszthatásán alapuló
rajztechnikát alkalmazta a képregény-rajzolás terén is. Klasszikus munkái közé tartozik
az 1950-es Kétéltű ember, melyet Beljajev tudományos-fantasztikus regényéből
készített a Pajtás számára. 1958 után a Magyar Ifjúságnak, 1962 után pedig a
Népszavának lett állandó rajzolója. A Népszava napilapba naponként gyártott
háromkockás képregényektôl azonban megcsömörlött, és 1966 után stílusa
megkopott. A kompozíciók működtek, de a kidolgozottság komoly kívánnivalót
hagyott maga után. 1973-ban megszűnt a napi taposómalom, így élete alkonyán
ismét kedvére alkothatott a grafika mesteri virtuóza, aki 1980. szeptember 14-én
Budapesten tette le végleg a rajztollat. Főbb képregényei: Victor Hugó: A párizsi
Notre-Dame (1958), Lewis Wallace: Ben Húr (1960), Jack London: A mayák kincse
(1962), Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (1964), William Faulkner: Sírgyalázók (1965),
Homérosz: Odüsszeia (1975) stb.
Publikáció: Borsszem Jankó (1923–1929), Jó Pajtás (1924–25), Magyar Magazin (1921–
1929), Lantos Magazin (1929), Délibáb (1929–39), Tolnai Világlapja (1930–1940), Új
Magazin (1933–34), Ünnep (1939–41), Gyermekvilág (1943), Pesti Izé (1946–48), Ludas
Matyi (1946–47), Fűrész (1947–49), Képes Kurír (1947), Friss Naptár (1948), Füles Bagoly
(1949–50), Pajtás (1949–58), Dolgozók Lapja (1957), Magyar Ifjúság (1957), Kincses
Kalendárium (1957), Füles (1957–77), Ország-Világ (1957–65), Képes Nyelvmester
(1958–76), Füles Évkönyv (1962–77), Magyar Ifjúság (1964–67), Vas Népe (1968), Füles
(1980). Szignó: Sebők.
 

SIPŐCZY LAJOS (–,): grafikus.
Portrékarikatúrákat rajzolt ismert politikusokról, művészekről. Szabad Száj (1989), Ludas
Matyi Évkönyv (1993), Ludas Matyi vicclap (1993).
 

SOÓS JENŐ (–,): karikaturista.
Az újságokban 1963-tól 1976-ig találhatunk tőle karikatúrákat. A kitűnő humorú,
szorgalmas grafikus minden lapban szerepelt, ahol humormelléklet volt és külsős
rajzolót foglalkoztattak.
Publikáció: Vörös Kereszt (1963–64), Magyar Rendőr (1965–76), Magyar Ifjúság (1965–
71), Igaz Szó (1965), Ifjúsági Magazin (1966–69), Ludas Matyi (1966–70), Úttörő
Zsebkönyv (1969), Világ Ifjúság (1969). Kiállítás: Vigyázat, a humor mögött pénz van
(1968), majd a Fiatal Karikaturisták Kiállítása, közös: Brenner György, Dallos Jenő,
Földes Vilmos, Krenner István, Fábry János, Barát József, Tót Gyula, Cifferszky Béla,
Puszta Péter, Császár Tamás (Esztergom, 1969). Szignó: soós.
 

SZABÓ LÁSZLÓ RÓBERT (MARABU) (Bercel, 1962.): karikaturista, tanár.
Gyermekkora óta Vácott él. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola
magyar-könyvtár szakának elvégzése után könyvtárosként dolgozik Vácott a városi
könyvtárban, majd az OPKM-ban. 1987-ben felhagy addigi foglalkozásával, és
képregényeket, karikatúrákat rajzol. Kezdetben újságkézbesítőként élt, majd 1990-től,
a rendszerváltás és a sajtóviszonyok átalakulása után főállású karikaturistaként.
Állandó munkahelynek tekinthető főbb lapjai: Ludas Matyi (1990–1994), Népszava
(1994–1996), Népszabadság 1997-től napjainkig. A Staféta című újságban (1987),
jelentek meg első karikatúrái, ezt követően Magyar Ifjúság, Világ Ifjúság közölte
rajzait. Végleges, sajátos grafikai stílusa a Ludas Matyi vicclapnál alakult ki. A MARABU
néven publikáló, intellektuális humort képviselő karikaturistára több napi- és hetilap is
felfigyelt és megbízásokat kapott, így a HVG „szellem” rovatát rajzolja (1993–2007). A
Hócipő, a Kretén, a Veszett Veréb; a Pesti Vicc külsőseként a lap stílusát meghatározó
művésszé lépett elő. A mindig újat kereső rajzoló a karikatúra minden műfajában
alkot: sztori vicc, abszurd, portré, képregény, aktuális politika. A Veszett Veréb
viccújság és asztaltársaság egyik alapító tagja.
Díj: Brenner-díj: 1997, Magyar Sajtópáholy tagja: 2003, Alfabéta díj: 2006 és 2007,
Magyar Pulitzer-emlékdíj: 2007.
Kiállítás: 4. Országos Biennále: 1989, Best of 2004, 2005, 2006.
Könyv: Hé, Dodó!, Adoc-Semic: 2006. Magyar karikaturisták 7. Névjegy, Marabu (Ábra
Kkt.): 2003. Bp. Sexy Pixy Powerfresh: 2000. United Kingdom, Marabu album (Semic
Interprint): 1997. Bp. Illusztráció: Szúnyog ül a fűben, fapapucsban Greger-Delacroix:
1999. Bp. Világvége (Mistral Graphic): 1999. Bp., Másokkal közösen: Senki többet?...
2000: Montana 2000. Bp., Viccalbummm (Ábra Kkt.): 1994. Bp. A doháyzás 2000 éve
(Ábra Kkt.) Gól volt, gól nem volt: 2002. A rendszerváltás humora: 1992. Micsoda
város!: 1998.
Publikáció: Staféta (1987), Galaktika (1987), Pokoli Rémület (1988), Világ Ifjúság (1989),
Magyar Ifjúság (1988), Menő Manó (1989), Térkép (1989), Extra Ludas (1992–1993),
Krampusz (1990), Menő Manó (1989), Szabad Száj (1989–1991), Hócipő (1995–2007),
Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök
(1990–91), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Zalai Hírlap (1993–96), Petőfi Népe (1993–
97), Kanizsa (1993–94), Napló (1993–94), Hódmezővásárhely (1993–94), Jászkun
Krónika (1993–96), Csíz (1993), Ludas Rejtvény Magazin (1993), Jászkun Kakas (1993–
99), Vasvármegye (1994), Kereskedő (1994–1996), Néplap (1994–99), Magyar Poén
Tőzsde (1994), Népszava (1994–96), A Hírlap (1994), Új Demokrata (1994), Álláskereső
(1994–96), Új Borsszem Jankó (1994–95), Kretén (1994–2006), Új Kelet (1995), Heves
Megyei Lap (1995–97), Dunaújváros (1995), Kisalföld (1995–97), Veszprémi Napló
(1995–96), Magyar Honvéd (1995–96), Maszk (1995), Nők Lapja (1995), Pesti Vicc
(1995–97), Fülig Jimmy (1995), Elefánt (1995–98), Népszabadság (1996–2006), HVG
(1996–2006), Nevessünk (1996), Hírhozó (1996), Recept (1996), Kacagó Viccújság
(1996), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1996–2000), Veszett Veréb (1996–99),
Vicc-Mix (1997), Viccözön (1997), Viccbörze (1997), Príma Viccparádé (1997),
Kacagó Viccújság (1997), Pistike (1997–98), Új Néplap Kalendárium (1998), Vicc az
egész (1998), Pesti Vicc (1998–99), Dunaújvárosi Hírlap (1999–2000), Veszprémi Napló
(1999), Mad (1999), Tollasbál (2000–2001), Jászkun Kakas (2000), Kacsa (2000),
Kisalföld (2001), Ludas Magazin (Évszakok) (2001), Snoopy Magazin (2003–2004), Kelet
Magyarország (2003–2006), Bihari Napló (2003–2006), Észak Magyarország (2003–
2006), Best of 2004, Best of 2005, Best of 2006, 4. Országos Karikatúra Biennále (1989),
Rejtvény Futár (2006), Rejtvény Mazsola (2006), Olasz Rejtvény Magyaroknak (2006),
Laza Olasz (2006). Szignó: Marabu.

SZAKMÁRY LÁSZLÓ(1903–1993): karikaturista, grafikus.
Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). A Színházi Élet (1919–34),
munkatársaként illusztrált és karikatúrát rajzolt, itt szerkesztőtársai voltak: Feiks Jenő,
Gedő Lipót, Major Henrik, Pólya Tibor, Byssz Róbert. Publikált még: Boldog Ifjúság
(1933), Kis Színház (1936–38), Kis Magazin (1939–42), Színházi Magazin (1939–43). A
Háború után vicclapoknak rajzol: Ludas Matyi (1945), Pesti Izé (1946–47), Fűrész (1947–
49), Hírlap (1947), Füles Bagoly (1949–50). Karikatúrái jelennek meg a Béke és
Szabadság (1955) humormellékletében.. Bál az erdőben. A Dörmögő Dömötör (1958–
72) meghatározó grafikusaként több mint 14 évig szórakoztatta, oktatta ifjú olvasóit
fejtörőkkel, rejtvényekkel, találós kérdésekkel. Alkalmi humorújságba is rajzolt (Humor
EB. 1979). Szignója: SZAKY.
 

SZEGŐ GIZI (Závada, 1902. – Budapest, 1985.): grafikus, karikaturista.
Az Iparművészeti Főiskola grafikai szakán végezte tanulmányait. 1930–32 között
Párizsban alkalmazott grafikusként dolgozott. 1932–34-ig Algériában tartózkodott,
ahol karikatúrarajzolással kezdett foglalkozni. 1934-ben hazatért, divatlapoknak rajzolt
és festett, ruhakölteményeket. 1945-től a Ludas Matyi alapító, belső munkatársa lett.
A kezdeti időszakban több címlaprajza volt mozgósító feladattal, humor nélküli
munkák. Témái voltak a silózás, a betakarítás, szemveszteség a búzatáblákban, az
ipari tanulók képzése. Publikálási lehetőséget kapott még: Nők Lapja, Film Színház
Muzsika, Ország Világ, Magyar Ifjúság és több megyei lapban is. Női témákról rajzolt
Vasvári Annával együtt az alkalmi lapokban: Plajbász és Paróka, Tollasbál, BÚÉK,.
Nyugdíjaztatása után is még részlegesen foglalkoztatták a Ludas Matyinál. Díj:
Aranytoll (1980).
Könyv: Paprika (London 1959), A békéért (karikatúra).
Publikáció: Ludas Matyi (1945–79), Képes Hét (1945–46), Ludas Matyi Kalendárium
(1947–48), Pajtás (1948–49), Nők Lapja (1950–52), Kincses Kalendárium (1954), Farsangi
Mulatságok (1955), Béke és Szabadság (1956), Kisalföld (1957), Kincses Kalendárium
(1957), Gondűző Naptár (1957–58), Film Színház Muzsika (1958), Kincses Kalendárium
(1960), Ország-Világ (1960–61), Füles (1960), Csúzli (1960), Kisalföld (1961–63), Vas
Népe (1961–64), Magyar Ifjúság (1961), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Fejér Megyei
Hírlap (1962), Dolgozók Lapja (1962–64), Néplap (1962–64), Képes Újság (1962), Tavaszi
Tárlat (1962), Kincses Kalendárium (1963), Ludas Matyi Magazin (1963–79), Őszi Kis
Ludas (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin,
Plajbász és Paróka (1967–69), Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent Tudó Kis Ludas (1967),
Zsákbamacska (1968–71), BÚÉK (1968–69), Képes Sport (1969), Napos Oldal (1971),
Nyári Örömök (1974), Vidám Nyár (1974), Humor (1977), Tiszacipő (1979). Szignó: gis.
 

SZEMERE ANTAL BÉLA (Budapest, 1923. – Budapest, 1999.): A háború alatt
karpaszományos hadapród volt, amit aztán a kommunista hatalom
kényszermunkával honorált. Nem csoda, hogy büntetése letelte után Szemere
„legnagyobb munkái” az akkori pártvezetőket: Sztálint és Rákosit ábrázolták a május
elsejei felvonulásokon. A Sztálinváros kapuján látható freskóterv is az ő keze munkája.
Az autodidakta grafikus első munkái az 1957-ben induló Tábortűz oldalain,
címoldalain jelentek meg, mely a francia Camera nevű kommunista, képregényeket
is közlő újság mintájára készült. Rövid időn belül olyan képregényei jelentek meg, mint
Verne Gyula: 20000 mérföld a tenger alatt című regényének képregényváltozata,
melyet azóta sem tudott senki felülmúlni. Képregényes korszaka 1957 és 1961 közé
datálódik. Ebben az időben készítette el klasszikus diafilmjeit is, melyeket szintén Verne
művei alapján festett meg. Nagy hatással volt rá Sebők Imre munkássága, és a
Vaillant-ban megjelent képregények. Ez érződik két fantasztikus témájú képregényén,
az Apéolónon és A végtelen vándorain is.
Zórád Ernővel együtt rajzolt az Ifjúsági Lapkiadónál, sőt diafilmeket is készítettek
együtt, míg meg nem romlott közöttük a viszony. Szemere dolgozott a Magyar
Ifjúságnál, a Ludas Matyi (1957) Tábortűz (1959) politikai karikatúrákat készített. A Füles
Évkönyv számára (1991) képregényt rajzolt. A Duclos Bányagépgyár grafikusa lett,
majd a Kiállításszervező és Kivitelező Vállalatnál rajzolt tovább. Fafaragásai számos
nemzetközi kiállításon vettek részt, és a Képzőművészeti Alap felkérésére készített
festményei külföldön is ismertté tették a nevét. Az örök bohém rajzoló 1999.
szeptember 17-én agyvérzésben hunyt el Budapesten. Főbb képregényei: Jules
Verne: 20000 mérföld a tenger alatt, A rejtelmes sziget (1959), Bánki: Apéolón
(Tábortűz, 1960), A végtelen vándorai (Tábortűz, 1961).

SZÉNÁSI FERENC (Sopron, 1956.): mezőgazdasági gépész, kirakatrendező, dekoratőr,
felsőfokú marketingdiploma.
Karikatúrákat rajzolt a Ludas Matyi viccújságnak 1991, Kisalföld (Győr), majd a
Reklámpiac újság címlaprajzait rajzolta két évig. Jelenleg időszaki kiadványokban
jelennek meg karikatúrái. A saját dekorációs vállalkozásában dolgozik (Szénási
dekoráció), illetve egy fénytechnikai cég grafikusa. Portrékarikatúra rajzolást
jótékonysági rendezvényeken, céges fogadásokon vállal. Karikatúraportréival
elismerést váltott ki a legismertebb magyar karikaturisták és a megrendelők körében
is. Ismert magyar és külföldi emberekről készített portréi: Faludy György, Verebes
István, Meggyesi Péter, Ronaldo, Einstein, Pavarotti, Salvador Dali, Walter Mattau,
kedvesen groteszk és találó munkák.
Kiállítás: Kapolcs, Sopron, Ausztria. Szénási Ferenc honlapja: www.szenasi.tk Szignó:
Széna
 

SZEPES (STRAUCH) BÉLA (Igló, 1903. – Budapest, 1986.): atléta, képzőművész.
Az Iparművészeti Iskolán végezte tanulmányait, majd 1926–33-ig Berlinben dolgozott
mint újságíró és sportkarikaturista. 1933-tól Budapesten a Nemzeti Sport, A Társaság,
az Utazás és Sportrevü, Sporthírlap számára rajzolt karikatúrákat. A Délibáb és a Tükör
magazinok külső munkatársa volt. Szerepeltek karikatúrái a betiltott Pesti Posta
vicclapban (1944). 1 945 u tán v áltozatlanul a f ő e rőssége a sportkarikatúra maradt.
Rendszeres rajzolója volt a Népsport, a Képes Sport, Labdarúgás, Sport lapoknak. A
Ludas Matyi (1945) vicclapnak a sporteseményekről készített portrés vicceket magyar
és külföldi sztárokról. Témái az atlétika, tenisz, úszás és minden egyéb ami sport. Rajzolt
ifjúsági lapoknak: Szabadság, Szabad Ifjúság, Magyar Ifjúság, Pajtás, Világ Ifjúság.
Készített plakátokat, könyvborítókat, plaketteket. Az 1945 utáni időszak legismertebb
sportkarikaturistája Szepes Béla volt. Saját hitvallása könyve előszavában: „Mint
olimpiai helyezett és olimpiai tudósító átéltem az olimpiai eszme legszebb értelmét: a
világ ifjúságának egymást megbecsülő barátkozását. Láttam nemes vetélkedésüket
a sport békés küzdőterein.
Ennek az időkön átvilágító olimpiai lángnak szolgálatában nyújtom át szerény
gyűjteményemet az emlékező kortársaknak és a fáklyával tovább futó ifjúságnak.”
Szepes Béla.
Könyv: Így győztök ti..., Hét olimpia hősei, Karikatúraalbum (1957); Gólkirályok –
labdaművészek. A futballvilág hősei; Sztárparádé. Sporttörténelmi arcképcsarnok.
Karikatúraalbum. (Peterdi Pállal, 1985).
Publikáció: Nemzeti Sport (1933–43), A Társaság (1926), Utazás és Sport Revü (Bp.,
1926), Sporthírlap (1933–39), Délibáb (1933), Tükör (1934), Pesti Posta (1944), Ludas
Matyi (1947–68), Népsport (1947–71), Szabad Száj (1947), Sport (1948), Népsport (1948–
49), Szabadság (1948), Naptár (1950), Szabad Ifjúság (1952–54), Képes Sport (1954–
56), Világ Ifjúság (1954), Vas Népe (1957), Tiszavidék (1957), Pajtás (1957–66), Magyar
Ifjúság (1957–68), Füles (1957–84), Labdarúgás (1957), Képes Újság (1960–62), Csúzli
(1960), Füles Évkönyv (1962–81), Labdarúgás (1968), MTK (1968), Ifjúsági Magazin
(1968), Képes Sport (1968–78), VB. Magazin (1978), Humor OB. (1978), Ludas Matyi
(1968–71), Labdarúgás (1969), Ludas Matyi Magazin (1970–71), Humor Olimpia (1979),
Humor OB. (1978), Élet és Irodalom (1989). Szignó: Szepes, Sz.

SZEPES MAGDA (–,): grafikus.
Egyedi stílusban rajzolt karikatúrákat, ha nem vicclap közli inkább grafikának
gondolhatnánk rajzait. Illusztrátori munkája mellett rajzolt a Kincses Kalendárium
(1958) kiadványba, majd a Ludas Matyi (1960–69) vicclapnak külsősként kisebbnagyobb
megszakításokkal. Alkalmi kiadványokban reklámhirdetéseket és karikatúrát
is publikált: Csúzli (1960), Napos Oldal (1968), BÚÉK (1968–69).
 

SZIGETHY ISTVÁN (Erzsébetváros, 1891. – Nagymaros, 1966.): festő, grafikus,
karikaturista.
1907-től 1911-ig Ferenczy Károly és Zemplényi Tivadar tanítványa a Képzőművészeti
Főiskolán, majd Nagybányán és Münchenben folytatta tanulmányait. Fiatalon, 1908-
tól az Üstökös-Urambátyám élclap külsős munkatársa lett, majd a Nevető Vásárnap,
Színházi Hét, Móka, Magyar Kabaré, Új Revü, Fidibusz újságokban is publikál. A
Borsszem Jankó egyik meghatározó rajzolója lett (1913–1930). Kiválóan rajzolt
portrékarikatúrákat é s o ntotta a v icceit. E gy i dőben több színházi- és mozimagazin
foglalkoztatja: Pesti Mozi, Mozi, Pesti Színpad, Színházi Élet, Képes Színpad, Színházi
Újság, Színház és Társaság, Színház című újságok rendszeresen közlik illusztrációit,
grafikáit, karikatúráit. 1917-ben a Szamár, majd az Április (1919) politikai lapnak is
rajzolója volt. Dolgozott erdélyi lapoknak is: Kolozsvári Tükör (1921), Gyilkos (Kolozsvár)
és a marosvásárhelyi Színházi Élet. Az új vicclapok kedvelt rajzolója: Az Ojság (1921),
Háry János (1926), Szatíra (1928), Papagáj (1933), Plajbász (1934). A már fotókkal,
viccekkel és érdekes írásokkal megjelenő magazinok is alkalmazták az ismert művészt:
Magyar Magazin (1929), Délibáb (1935), Ünnep (1935). Rajzolt a szélsőjobboldali
Drótkefe (1940), majd a Pesti Posta (1944) betiltott vicclapban. 1927–34 között
Svájcban, illetve Berlinben élt, ahol német élclapok számára (Simplicissimus, Jugend)
készített rajzokat. 1945 után a Ludas Matyi, majd a Szabad Száj (1946), Fűrész (1949),
Népsport, Magyar Újság, Füles, Ország-Világ, Film Színház, Muzsika, Pajtás és Népsport
külsős munkatársa volt. Szigethy István hosszú és nagy ívű pályát élt meg
karikaturistaként.
Könyv: 1917-ben adták ki illusztrációit tartalmazó albumát, Rajzok Szomoryhoz címmel.
1922-ben jelent meg Grotesque című, tollrajzokat, rézkarcokat és politikai
gúnyrajzokat tartalmazó albuma. A New Yorktól, a Hungáriáig című kiadványt (1965)
Hermann Lipót grafikussal közösen illusztrálták. Színházi karikatúrák: Hacsek és Sajó
(1935), Hacsek és Sajó a politikában (1935), Hacsek és Sajó a sportról és a színházról
(1935). A Hagadát Fodor László karikaturistával együtt illusztrálták.
Kiállítás: Sok gyűjteményes kiállítást rendezett (Bp., 1923, 1927, 1940, 1947); Berlin
(1930); Princeton (1948); Stuttgart (1962); Erlangen (1962); Frankfurt (1963); Hamburg
(1965); München (1965). Fészek-díjas. 1966-ban műteremkiállításon vett részt képeivel.
Színes, nagyalakú monotípiákat alkotott Kafka műveihez. Több képe és rajza a
Magyar Nemzeti Galériában található
Publikáció: Üstökös-Urambátyám (1908–13), Nevető Vásár (1910), Színházi Hét (1911),
Móka (1911), Magyar Kabaré (1912–13), Új Revü (1912), Fidibusz (1912–15), Borsszem
Jankó (1913–30), Pesti Mozi (1913), Mozi (1913), Pesti Színpad (1914), Ma (Bp., 1914,
Színházi Élet (1914), Képes Színpad (1914), A Toll (1915), Színházi Újság (1915–21),
Borsszem Naptár (1915), Kolozsvári Tükör (1916–18), Heti Újság (1917), Szamár (1917),
Színházi Élet (1918–22), Bolond Istók (1918), Mátyás Diák (1919–20), Színház és Társaság
(1919–22), Színház (1919), Riport Újság (1919), Vörös Lobogó (1919), Pest (1919), Április
(1918–19), Mefisztó (1919), Színházi Világ (1919), Színház és Társaság (Szeged, 1920), Jó
Pajtás (1920), Hetilap (1920), Az Ojság (1921–39), Az Ojság Kleptára (1922), Kolozsvári
Tükör (1921), Gyilkos (Kolozsvár, 1921–26), Sport Hírlap (1922–25), Színház és Divat
(1922), Az Ojkelet (1922), Ma Este (1923–26), Képes Krónika (1925), Rejtvény Futár
(1925), Múlt és Jövő (1925–28), Színházi Élet (Marosvásárhely, 1925), Színházi Élet (Bp.,
1925–33), Pesti Futár (1925–26), Pest Est (1925), Az Ojság Pengős Naptár (1926), A Hét
(1926), Hary János (1926), Pesti Hírlap Kincses Háza (1927), Heti Újság (1927), Szatíra
(1928), Magyar Magazin (1929), Papagáj (1933), Tükör (1934–39), Pesti Hírlap
Vasárnapja (1928–34), Ünnep (1935–44), Plajbász (1934), Délibáb (1935–38), Színházi
Élet (1935–36), Kis Magazin (1939), Színházi Magazin (1939), Drótkefe (1940–42),
Magyar Erő (1942), Film Színház Irodalom (1943–44), Pesti Posta (1944), Szabad Száj
(1946–51), Ludas Matyi (1945–58), Színház (1947–48), Szabad Száj Naptár (1947), Fűrész
(1949), Tiszavidék (1952, Népsport (1952–63), Magyar Újság (1957), Kisalföld (1957),
Füles (1958–64), Ország-Világ (1957–58), Filmszínház és Muzsika (1960), Pajtás (1961),
Népsport (1965–68), Tavaszi Rejtvények (1967). Szignó: Szigethy
 

SZMODIS IMRE (Budapest, 1964.): karikaturista, tanár.
A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán rajz-földrajz szakán végzett Szegeden, 1990-
ben. 1989-ben a Hócipő vicclapban jelentek meg a jellegzetes „csupaorr” figurái. A
Dluhopolszky László vezette Ludas Matyinak rajzolt külsősként. A szorgalmas és kiváló
humorú karikaturista rövid időn belül az egyik legfoglalkoztatottabb rajzoló lett
hazánkban. Szerepeltek rajzai a Ludas Matyi Magazin Nyári Örömök, Ludas Matyi
Rejtvényújság, Ludas Matyi Évkönyv, Extra Ludas kiadványokban. Szabadúszóként
több lapnak is dolgozott: Elefánt, Új Szabad Száj, Pesti Veréb, Csalamádé. Egyedül
neki sikerült megvalósítani azt a nagy bravúrt, hogy kormánypárti és ellenzéki
lapnak is egy időben dolgozott: Pesti Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Új
Magyarország, Mai Nap, Blikk és Kurír. A rajzküldő szolgálaton keresztül közel húsz
megyei napi- és hetilapban publikált. A Pesti Veréb, majd a Veszett Veréb alapító
tagja. 1996-tól 1999-ig a Spán Gábor féle Ludas Matyinak lett a rajzolója. Rajzolt még
a Kretén, az Úritök, Móricka, Kacagó Viccújság, No Komplett, Új Borsszem Jankó,
Kacsa, Demokrata stb. lapokban. A nem annyira grafikai bravúrjairól, mint inkább
humoráról és szorgalmáról híres karikaturista jelenleg is a legfoglalkozottabb rajzoló. A
napilapok és magazinok mellett az új lehetőséget kihasználva a rejtvényújságoknak is
dolgozik.
Könyv: Viccalbum, Névjegy, A dohányzás 2000 éve, Szmodis karikatúrák, A
rendszerváltás humora 1992, Micsoda város 1998.
Díj: Japán csoportos díj (1994), Matáv drámaíró verseny, karikatúra közönség díj
(1998).
Publikáció: Hócipő (1989–2006), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–
93), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Magyar
Nemzet (1991–92), Elefánt (1991–96), Új Szabad Száj (1990–92), Pesti Hírlap (1992–94),
Pesti Veréb (1992–94), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek
(1993–95), Új Néplap (1993–97), Kisalföld (1993–97), Zalai Hírlap (1993–96), Petőfi Népe
(1993–97), Kanizsa (1993–94), Napló (1993–94), Hódmezővásárhelyi Hírek (1993–94),
Jászkun Krónika (1993), Vasvármegye (1993–94), Tallózó (1993), Pesti Hírlap (1993),
Csalamádé (1993), Magyar Nemzet (1993), Tökmag (1993–94), Jászkun Kakas (1993–
94), Úritök (1993), A Hírlap (1994), 24 Óra (1994), Jászkun Krónika (1994–95), Magyar
Poén Tőzsde (1994), Új demokrata (1994–2006), Álláskereső (1994–95), Úritök (1994),
Kretén (1994–2006), Új Kelet (1995–97), Heves Megyei Nap (1995–97), Pesti Vicc (1995–
99), Fülig Jimmy (1995), Mai Nap (1995), Elefánt (1995–98), Déli Hírlap (1996–97), Ludas
Matyi (1996–99), Ludas Matyi Magazin (1996–99), Ludas Matyi Rejtvényújság (1996),
Magyar Honvéd (1996), Nevessünk (1996), Álláskereső (1996), Hírhozó (1996), Kacagó
Viccújság (1996–99), No Komplett (1996–99), Veszett Veréb (1996–99), Móricka (1996–
2006), Füstölgő (1997), Vicc-Mix (1997–2006), Vicc Özön (1997–2006), Jászkun Kakas
(1997–2000), Príma Viccparádé (1997), Kacagó Viccújság (1997), Pistike (1997–2006),
Dunaújváros (1998–99), Új Néplap (1998), Új Néplap Kalendárium (1998–2001), Jászkun
Krónika (1998–99), Kacsa (1998–2000), Vicc-Mix (1998–2000), Dilibogyó (1998),
Szóböngésző (1998), Napló (1999), Jó Vicc (1999–2006), Népszabadság (1999–2006),
Súlyos (1999), Pistike (1998–2006), Kisalföld (2000–2001), Kismama (2000), Kismalac
(2000–2006), Kisbaba (2000), Ügyes (2000–2006), Ügyes Évkönyv (2000–2006), Kacsa
(2000), LMLM (2000), No Komplett (1996–2000), Rejtvénykoktél (2001), Forog az Idegen
(2001), Zsebrejtvény (2004–2006), Sörvadász (2001), Ludas Magazin (Évszakok) (2001),
Kutyahús (2001), Interpress Magazin (2002–2004), Tere-Fere (2003–2004), Móricka
Évkönyv (2002), Népszabadság (2002–2006), Hölgyvilág (2003), Hajnali Krimi (2000–
2004), Poén Halászat (2003–2006), Hatvanhat Vicc (2003), Fanny (2003–2006), Pató Pál
(2003), Vasárnap Reggel (2003–2004), Forintos Rejtvényújság (2004–2006), Havi Skandi
(2004–2006), Plusz Egy (2004–2006), Poén Találat (2004–2006), Horgász Rejtvény (2004–
2006), Nagy Rejtvény (2005), Skandi Rébusz (2004–2006), Skandi Vadászat (2004–
2006), Bravo (2004), Blikk (2004), Zsaru (2004), Pikáns (2004), Figyelő (2004–2006), Új
Néplap (2005), A Reggel (2005). Szignó: Szi.
 

SZŰCS ISTVÁN (–,): grafikus.
A Szombathelyről elszármazó Szűcs Istvánt, a keramikusként pályáját kezdő grafikust,
majd karikaturistát, 1993-ban bemutatta a Ludas Matyi. Külsősként közölt rajzaiból a
Hócipő (1993) és a Pesti Vicc (1995) humorújságok. Megtaláljuk kedves
gyermekillusztrációit a Dörmögő Dömötör (2001) népszerű lapban. Szignó: Szűcs.
 

SZŰK NORBERT (Győr, 1970.): festő, grafikus, tanár.
Képzőművészeti gimnáziumba járt Budapesten majd elvégezte a Képzőművészeti
Egyetem festő tagozatát 1991–1997, közben diplomát szerzett művészettörténet,
rajztanár szakon, 1996.
Díj: 1985: I. díj Országos rajzversenyen, 1988: Ludas Matyi karikatúra pályázaton nyert,
1996; 1998: Ifjúsági Alapítvány pályázat.
Publikáció: a Playboy magazin fő illusztrátora, (2000–2004).

SZŰR-SZABÓ JÓZSEF (Gorazda, 1902. – Budapest, 1993.): grafikus, festő, karikaturista.
Nagy műveltségű, nagy tudású alkotó mindhárom műfajában. 1917–22 között az
Iparművészeti Iskolán majd Vaszary János tanítványaként a Képzőművészeti Főiskolán
tanult, ahol 1927-ben mint festő végzett, később azonban inkább illusztrációkat és
karikatúrákat készített. A Mátyás Diák élclapban jelentek meg karikatúrái (1930), majd
a Pesti Hírlap rajzolójaként (1932) együtt dolgozott Gáspár Antal, Gömöri Imre,
Mocsay Béla karikaturistákkal. Több lapnak készített illusztrációkat írásokhoz és
karikatúrákat: Nyíl, RakétaTükör, Vasárnapi Újság, Képes Vasárnap,, Képes Krónika.
Rajzolt portré karikatúrákat: a Nemzeti Sport, Sport Hírlap részére. A nagy
példányszámban megjelenő színházi és mozi magazinok is foglalkoztatták: Színházi
Élet, Mozi Újság, Színházi Magazin, Magyar Rádió. Meglepő hogy a szélső jobboldali
Drótkefe című humorújságban is rajzolt (1944). 1945-től 1989-ig a Ludas Matyi
munkatársa volt. A nagy tudású, képzett, rutinos karikaturista a lap egyik
meghatározó egyénisége volt. Legtöbbször portrékarikatúrái miatt kapott címlap
megjelenési lehetőséget. Munkája mellett szinte minden újság szívesen fogadta
rajzait: Népsport, Éjféli Riport, Dolgozók Világlapja, Szabadság, Színház és Mozi, Művelt
Nép, Béke és Szabadság, Kirakat, Élet és Irodalom stb. Karikatúrái megjelentek az
alkalmi humorkiadványokban: Tollasbál, Zsákbamacska, BÚÉK, Plajbász és Paróka,
Vidám Képes Esti Hírlap, Humor OB, Humor VB. Gyárfás Miklós írta: „Ha valaki sokat
beszél, humoros. Ha nagyon keveset beszél, még humorosabb. Sokat beszélni
könnyű, keveset beszélni nehéz. Van bőbeszédű karikatúra és van szűkszavú is. Szűr
Szabó József a szűkszavúak – tehát a modernek – közé tartozik.”
Kiállítás: Több bel- és külföldi tárlaton vett részt (pl. Országos Karikatúra Biennále
[Nyíregyháza, 1983, 85, 87]).
Díj: Munkácsy-díj (1954, 1968), a Népköztársaság Csillagrendje (1987).
Könyv: A békéért (karikatúra), Paprika (London, 1959) Szűr-Szabó József karikatúrái.
(1964); Kertész Magda: De az alma ugye jó volt?! (1968); Kertész Magda: A nők előbb
jöttek le a fáról?! (1971).
Publikáció: Mátyás Diák (1930–35), Pesti Hírlap Vasárnapja (1932–38), Nyíl (1932),
Rakéta (1932), Kacagó Hold (1932), Pesti Hírlap Nagy Naptára (1933–37), Színházi Élet
(1933–38), Izé (1933–38), Tükör (1934–35), Vasárnapi Újság (1934–35), Rakéta (1934–37),
Nemzeti Sport (1935), Mátyás Diák (1936–39), Magyarság Évkönyve (1937), Képes
Vasárnap (1937–44), Színházi Élet (1937–38), Képes Krónika (1939–42), Mozi Újság
(1942), Nemzeti Sport (1943–44), Sport Hírlap (1943–44), Színházi Magazin (1944),
Drótkefe (1944), Magyar Rádió (1945), Ludas Matyi (1945–89), Népsport (1946–51), Izé
(1946), Éjféli Riport (1947), Színház (1947), Dolgozók Világlapja (1947), Ludas Matyi
Kalendárium (1947–48), Szabadság (1948), Farsangi Mulatságok (1952–55), Röplap
(1954), Színház és Mozi (1956), Művelt Nép (1956), Béke és Szabadság (1956), Kirakat
(1957), Népakarat (1957), Élet és Irodalom (1957–70), Gondűző Kalendárium (1957),
Ország-Világ (1957–68), Népszava (1958), Esti Hírlap (1959–62), Füles (1959), Anna
Balaton (1960–61), Film Színház (1960–61), Kisalföld (1961–63), Kincses Kalendárium
(1962), Magyar Ifjúság (1961), Fejért Megyei Hírlap (1962–64), Dolgozók Lapja (1963–
69), Néplap (1962), Képes Újság (1962), Tavaszi Tárlat (1962), Füles Évkönyv (1962), Új
Néplap (1963–68), Ludas Matyi Magazin (1963–89), Nők Lapja (1964–66), Vidám Képes
Esti Hírlap (1965), Plajbász és Paróka (1964–67), Nyári Örömök (1965), Szilveszteri Est
Hírlap (1966), Őszi Kis Ludas (1966), Esti Hírlap (1966), Krimi Magazin (1966), Fejér
Megyei Hírlap (1968), Zsákbamacska (1968), Napos Oldal (1968–69), Groteszk (1969),
BÚÉK (1969–74), Vas Népe (1963–70), Kisalföld (1970), Zsákbamacska (1971), 144 Vicc
(1971), Napos Oldal (1971), Majális (1973), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás
(1974), Tollasbál (1975–85), Csúzli (1975), Szilveszter Esti Hírlap (1976), Extra Ludas
(1977), Humor OB. (1978), Tollasbál Bizalmas (1979), Humor VB. (1981), Magyar Konyha
(1982), Extra Ludas (1986), 1. Országos Karikatúra Biennále (1983), 2. Országos
Karikatúra Biennále (1985), 3. Országos Biennále (1987), Ludas Matyi Évkönyv (1987),
Grimasz (1988), Új Ludas Kalendárium (1991), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin
(1991), Kisalföld (1991–92), Ludas Matyi (1996). Szignó: Szűr-Szabó.
 

TAKÁCS IMRE (–,): karikaturista.
A Füles (1960–71), Füles Évkönyv rejtvényújságokban kezdett karikatúrát rajzolni. Közel
tizenöt évig rajzolt külsősként időszakos és hetilapoknak, így a Plajbász és Paróka
(1965), Dupla vagy Semmi (1967), Magyar Rendőr (1970), Sportolj Velünk (1971), Ez
Nem Újság (1975) című lapoknak. A Ludas Matyi a Ludas Matyi Magazin (1970–75),
Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), a lapcsalád heti rendszerességgel
közölte rajzait. A nagyszemű, jobbára sablonos figuráival naprakész témákat
dolgozott fel. Szignó: Takács Imre.
 

TAKÁCS ZOLTÁN (Isaszeg, 1940.): grafikus.
1959–1962-ben tanult és kapott diplomát a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító
grafikai szakán. A csoportos bemutatók mellett önálló kiállítása volt 1977-ben a Csók
Galéria grafikai termében, 1981-ben a nagykanizsai Egry József Teremben. Realista
szellemű, gyakran népművészeti ihletésű linómetszeteinek fő témája a természet és a
vidéki népélet. Karikatúrákat rajzolt a Ludas Matyi (1958–73), Est Híralap (1959–62),
Magyar Ifjúság (1959–68), Csúzli (1960), Füles (1961–70), Vas Népe (1964–65), Élet és
Irodalom (1964–70), Néplap (1965–70), Füles Évkönyv (1965), Dolgozók Lapja (1966),
Ifjúsági Magazin (1966), Világ Ifjúság (1966–73), Kincses Kalendárium (1966–82),
Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Pajtás (1968), Ludas Matyi Magazin (1968), Úttörő
Zsebkönyv (1970–73), Százoldalas Szabad Föld (1981), Ország-Világ (1982), Szabad
Föld (1991), Kincses Kalendárium (1993). Készített illusztrációkat, grafikákat,
képregényeket a Magyar Ifjúság és a Szabad Föld részére. Szignó: Takács
 

TARNÓCZY ZOLTÁN dr. (Budapest 1951.): karikaturista, művészettörténész, tanár.
A Képzőművészeti Főiskolán végzett 1980–1983-ban, az ELTE-n doktorált 1990-ben.
1970-től rajzolt a Magyar Ifjúság humormellékletébe, majd a Bakfitty (1972) és az
Ifjúsági Magazin (1974) lapokban. Rajzot és latint tanított középiskolában,
mellékfoglalkozásként foglalkoztatta a Ludas Matyi vicclap 1976-tól 1989-ig. A
rendszerváltozás idején több humorújságot indítottak el, így az 1989-ben az Új Szabad
Száj vicclap rajzolója lett, majd 1990-től a Dluhopolszky László vezette Ludas Matyi
munkatársa, egyik címlaprajzolóként annak politikai humorhoz értő, meghatározó
rajzolóvá vált. Munkája mellett még rajzolt az Új Magyarország, Napi Magyarország,
Magyar Fórum, Heti Magyarország és több megyei újság részére. 1993-ban a Ludas
Matyi megszűnt, az azt követően megjelenő Pesti Veréb, Borsszem Jankó, Darázs,
Fülig Jimmy, No Komplett vicclapokban publikált. 1996-ban vidékre költözött,
tanítással és festészettel foglalkozik. Karikatúráival több kiállítás résztvevője és számos
díj gazdája.
Könyv: Gól volt, gól nem volt…(2002).
Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–77), Bakfitty (1972), Ifjúsági Magazin (1974–77),
Jogászbál (1975), Ludas Matyi (1976–89), Ludas Matyi Évkönyv (1979–89), Extra Ludas
(1988), Új Szabad Száj (1989–91), Riport (1990), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi
Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Rajzszex (1990), Tallózó (1990),
Ludas Évkönyv (1991–93), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993), Új
Néplap (1993–94), Petőfi Népe (1992–94), Ludas Matyi Rejtvény Újság (1993), Jászkun
Kakas (1993–94), A Hírlap (1993–94), 24 Órás (1994), Zalai Hírlap (1994–96), Déli Hírlap
(1994), Vasvármegye (1994), Álláskereső (1994), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó
(1994–95), Darázs (1994), Maszk (1995), Fülig Jimmy (1995), Napi Magyarország (1998),
No Komplett (1998). Szignó: Tarnóczy.

TETTAMANTI BÉLA (Bánhida, 1946.): grafikus.
1970 óta jelentek meg karikatúrái a Magyar Ifjúság humormellékletében, majd a Füles
(1971) Bakfitty (1972) BÚÉK (1973). Grafikáit az Élet és Irodalom (1974) közel húsz évig
közölte. 1973-tól 1978-ig a Ludas Matyi külső munkatársa. 1982–90-ig az Új Tükör
grafikusa és illusztrátor szerkesztője. 1990–91-ig a Pesti Hírlap grafikusa, 1991–92-ig az
Európa című hírmagazin grafikai szerkesztője. 1993 óta rajzol rendszeresen a
Népszabadságnak hétvégi mellékleteiben, a Hócipőnek és a Neuer Pester Lloydnak.
A Művészeti Alap és a Képzőművészek Szövetségének tagja. 1990-ben az I. budapesti
nemzetközi karikatúrafesztivál anyagának rendezője.
Díj: Munkácsy Mihály-díj (1991), A Szép magyar könyv pályázat, az Országos
Karikatúra Biennále díjai, nemzetközi díjak (Tolentino, Gabrovo, Knokke-Heist, Szófia),
Brenner György-díj (1996).
Könyv: Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata (1984), Kara György: Magyar–Mongol
szótár, December tábornok, A boszorkány porszívója (2004), Samunadrág (2005).
Kiállítás: Egyéni kiállítás.: Eötvös Klub (Bp., 1978); Varsó (1978); Berlin (1978); Pécs
(1979); Stúdió Galéria (Bp., 1981); – Siófok (1982); Keszthely (1983); Komárom (1985); L
Ernst Múzeum (Bp., 1986); Ny. -Berlin (1990); Átrium Hyatt (Bp., 1993); Nádasdy-vár
(Sárvár, 1995); Értéktőzsde előtere (Bp., 1993); Cluj-Napoca (1996); Goethe Intézet
(Bp., 1998); Kempinski Szálló (Bp., 1999).
Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–83), Füles (1971–74), Bakfitty (1972), BÚÉK (1973–74),
Élet és Irodalom (1974–93), Ludas Matyi (1973–78), Új Tükör (1982–90), Grimasz (1986),
Kölyök (1987–88), 1. Országos Karikatúra Biennále (1983), 2. Országos Karikatúra
Biennále (1985), 3. Országos Karikatúra Biennále (1987), Népszabadság (1993–2006),
Elixír (1994), Év Vége (1995), 4. Országos Karikatúra Biennále (1989), Pesti Hírlap (1990–
91), Európa (1991–92), Magyar Hírlap (1993), Hócipő (1995–2001), Figyelő (2004), Best
of 2004, Üzlet (2005), Neuer Pester Lloyd. Szignó: tettás.
 

TONCZ TIBOR (Budapest, 1905. – Budapest, 1979.): festő, grafikus, karikaturista,
könyvillusztrátor.
Mérnöknek készült, utóbb mégis Kolozsvárott festeni, a budapesti Iparrajziskolában
pedig rajzolni tanult. Riportrajzokat, könyvillusztrációkat, karikatúrákat és
reklámgrafikákat készített. Színházak díszleteit is tervezte. 1925–44 között a Tolnai
Világlapjának és a Pesti Hírlapnak rajzolt. 1932-től a Délibáb, majd az Új Magazin
munkatársa lett. Mindkét újságnak írásokhoz és cikkekhez készített illusztrációkat.
Megjelentek munkái: az Ünnep, Vasárnapi Újság, Liliput, Pesti Futár, Forrás,
Gyermekvilág lapokban. Karikatúrái jelentek meg a Pesti Posta (1944) politikai
vicclapban. 1945-től 1947-ig a Dolgozók Világlapjának, illetve külsősként a Ludas
Matyinak rajzolt. 1948-ban lett a Ludas Matyi művészeti szerkesztője. 1946-tól a
Szabad Száj is foglalkoztatta 1949-ig. Munkája mellett több lapnak volt a munkatársa:
Szabad Ifjúság, Világ Ifjúság, Béke és Szabadság, Röplap, Színház és Mozi, Népakarat,
Élet és Irodalom, Ország-Világ, Érdekes Újság, Tükör, Füles. A több mint 200 portrérajzát
és vízfestményét számos kiállításon is bemutatta. Nyugdíjaztatása után is rajzolt a
Ludas Matyinak, vidéki és országosan terjesztett lapoknak.
Könyv: Hat hét Kínában címmel albumot adott ki 1956-ban, melyben a kínai
tanulmányútja során készített grafikáit válogatta össze. A békéért (karikatúra), Paprika
(1959).
Illusztrációk: Ha felszáll a köd, A földrengések szigete, Jégtündér 1958, A Ceresz fogjai
1958, Zsebek és emberek. Tagja volt a Magyar Rajzolóművészek Egyesületének 1930.
Díj: Jean Eiffel-különdíj. Bécsi Nemzetközi Karikatúra Kiáll. (1955), Munkácsy-díj (1956).
Publikáció: Tolnai Világlap (1924–44), Pesti Hírlap Vasárnapja (1930–35), Délibáb
(1932–44), Új Magazin (1934–38), Ünnep (1935), Vasárnapi Újság (1935–39), Liliput
(1938), Pesti Futár (1938), Forrás (1942), Gyermekvilág (1943), Pesti Posta (1944),
Dolgozók Világlapja (1945–48), Ludas Matyi (1945–79), Szabad Száj (1946–49), Szabad
Száj Naptár (1947), Színház és Mozi (1948–50), Szabad Ifjúság (1952–56), Farsangi
Mulatságok (1952–55), Világ Ifjúság (1953–56), Béke és Szabadság (1954), Röplap
(1954), Színház és Mozi (1955), Népakarat (1957), Élet és Irodalom (1957–62), Gondűző
Naptár (1957), Ország-Világ (1957–59), Érdekes Újság (1957–58), Népszava (1958),
Tükör (1958), Esti Hírlap (1958–60), Képes Magyarország (1960–62), Füles (1960), Film
Színház Muzsika (1960), Csúzli (1960), Kisalföld (1961–64), Néplap (1961), Vas Népe
(1961–63), Magyar Ifjúság (1961), 80 rajzzal a Föld körül (1961), Fejér Megyei Hírlap
(1962–64), Dolgozók Lapja (1962–64), Anna Bál (1962), Új Néplap (1962–64), Tavaszi
Tárlat (1962), Füles Évkönyv (1962), Ludas Matyi Magazin (1963–67), Őszi Kis Ludas
(1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Ludas (1966), Sportoló
Kis Ludas (1967), Mindent tudó Kis Ludas (1967), Ország-Világ (1967), Magyar Hírek
Kalendáriuma (1976), Ludas Matyi Évkönyv (1979). Szignó: Toncz Tibor.
 

TÓTH ANTAL (1960.): grafikus, karikaturista.
Tanulmányait a pécsi Építőipari Szakközépiskolában végezte. Kezdetben
önképzőkörbe járt, nyelveket tanult. Áruházi dekorációban dolgozott, majd a
kirakatrendező iskolát végezte el. 1987-ben felvételizett az Iparművészeti Főiskolára,
ahol 1991-ben grafika és formatervező szakon szerzett diplomát. Első rajzai az Új
Szabad Száj (1989) vicclapban jelentek meg politikusokról. 1990-től a Ludas Matyiban
ismert politikusokról készített színes címlapokat. Az igényes és kiváló rajzok gyors
ismertséget hoztak, felkérték az Uborka című tévésorozat figuráinak tervezésére. A
Hócipő című (1992) lap számára folyamatosan készít karikatúrákat. Rajzolt még a
Pesti Veréb, Új Borsszem Jankó, Maszk, illetve a Spán Gábor vezette Ludas Matyi
(1996–99) lapoknak. „Tónió az elérhetetlen példakép a portré rajzolók körében, ő az
aki felveheti a külföldi portrérajzolókkal a versenyt, mert talán, hogy jobb náluk.”
(szerk.)
Kiállítás: Számos önálló kiállítást rendezett: Kaposvár (1983); Bp.: Hotel
Intercontinental, Fészek Klub, Gutenberg Galéria, Parlament Galéria; Dunakeszi,
Hajdúszoboszló, Vác, Keszthely, Zalaegerszeg (1993); Törökbálint (1994); Mohács
(1998); Fót (1999) stb. Csoportos kiállítás: Szekszárd (1980); Bécs (1989, 90); Bp.: Magyar
Nemzeti Galéria (1990).
Díj: Uborka-díj (1992)
Könyv: Tessék választani. (Farkas Lajossal, 1998); Fradi játékkártya, Névjegy, A
rendszerváltás humora (1992).
Publikáció: Új Szabad Száj (1989–90), Hócipő (1992–98), Ludas Matyi (1990–93), Pesti
Veréb (1994), Új Borsszem Jankó (1994), Maszk (1995), Ludas Matyi (1996–99). Szignó:
Tónió.
 

TÓT GYULA (1944.): karikaturista.
A Magyar Ifjúság (1965) humormellékletében, majd a Magyar Rendőr újságban
jelentek meg első karikatúrái. 1966-tól publikál a Ludas Matyi vicclapban külsősként,
később munkatársként az összes kiadványban: Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi
Évkönyv, Mindent Tudó Kis Ludas, Ludas Matyi Nyári Örömök. A csendes, finom
humorú grafikus kevésbé politikai, inkább „életszagú” rajzaival tűnt fel. Szerepelt az
alkalmi kiadványokban is: Zsákbamacska, Tollasbál, BÚÉK, Majális, Humor VB, Humor
OB, SZÚR. Napilapokban időnként foglalkoztatták: Népszava, Magyar Hírlap, Magyar
Nemzet. 1990-től az Új Ludas alapító tagja és rajzolója 1992-ig, a vicclap
megszűnéséig. Később az Úritök, Elefánt, Börtönújság, Pesti Vicc, Dilibogyó rajzolója
lett. 1996-tól a Spán Gábor vezette Ludas Matyi munkatársa 1999-ig. A vicclapok
megszűnésével lehetőségei leszűkültek, erotikus és rejtvényújságoknak rajzol
napjainkban is.
Publikáció: Magyar Ifjúság (1965–70), Magyar Rendőr (1966), Ludas Matyi (1966–90),
Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Élet és Irodalom (1967), Ifjúsági Magazin (1968),
Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), Ludas Matyi Magazin (1968–90),
Zsákbamacska (1970–71), BÚÉK (1971), Mozgó Világ (1971), 153 Vicc (1972), Ludas
Matyi Évkönyv (1973–90), Majális (1973), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974),
Tollasbál (1974–90), Film Színház Muzsika Évkönyv (1975), Film Évkönyv (1975), Csúzli
(1975), Zsákbamacska (1975), Tollasbál Bizalmas (1977), Szúr (1977), HumorVB (1977),
Humor OB. (1978), Ifjúsági Magazin (1979–82), Humor Olimpia (1979), Rakéta (1981–
89), Gólyahír (1985), Extra Ludas (1989), Tallózó (1990–93), Kisalföld (1991–93), Magyar
Hírlap (1991–92), Új Ludas Kalendárium (1991), Új Ludas (1990–92), 24 Óra (1991),
Bukfenc (1992), Népszava (1993–94), Tökmag (1993–94), Elefánt (1994–98), Börtön
Újság (1994–2000), Pesti Vicc (1995–99), Ludas Matyi (1996–1999), Dilibogyó (1998),
Móricka (1998–2006), Kismalac (1998–2006), Kutyahús (2001), Móricka Évkönyv (2002),
Pató Pál (2003–2004), Fanny (2004–2006), Ügyes (2004–2006), Ügyes Évkönyv (2004–
2006), Tere-Fere (2004–2006), Kópé (2004), Kápé (2004), Zsebrejtvény (2005), Góliát
(2005), Nagy Rejtvény (2005), Forintos Újság (2005). Szignó: Tót, Tót Gyula.

TÓTH JÓZSEF (Budapest, 1940.): fotóművész.
1962–70: az MTI Fotó illusztrációs rovata reklámfényképésze, 1972-től
szabadfoglalkozású képszerkesztő reklám- és illusztrációs fényképeket készít.
Díj: Balázs Béla-díj (1978), érdemes művész (1988), életműdíj (2001).
A fotózás mellett karikatúrákat rajzolt a Magyar Ifjúság (1960–63), Füles (1960–65),
Csúzli (1960), Füles Évkönyv (1962–65), Ludas Matyi (1962–65), Nők Lapja (1964), Füles
Évkönyv (1964), Néplap (1968), Tollasbál (1977) újságokban. A „karikatúrás
előélet”pozitívan hatott reklámplakátok alkotására és a fotóművészetére. Szignó:
Tóth.

TÖRÖK LAJOS (–,): karikaturista.
Külsősként rövid ideig rajzolt karikatúrákat a Kincses Kalendárium (1958), Magyar
Ifjúság (1973), Ludas Matyi (1978) újságoknak. Szignó: Török.
 

TRUNKÓ BARNABÁS dr. (Budapest, 1948.): jogász, újságíró, író.
Az ELTE JTK-n 1972-ben, a MÚOSZ Újságíró Iskolán 1973-ban szerzett diplomát. 1972–74-
ig főiskolai tanár, a Magyar Rendőr rovatvezetője. 1974–78 között az Állami Biztosító
jogtanácsosa, 1984–87-ig ügyvezető igazgató, 1987–90: az ÁB-Generali igazgatója.
1991 óta a Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára. 1980–83-ig a Biztosítási Szemle
főszerkesztője, majd felelős kiadója. Az 1967-től kezdett publikálni, előbb
karikatúrákkal mutatkozott be Ifjúsági Magazin (1967–68), Magyar Ifjúság (1968–77),
Vigyázat Humor (1968), Ludas Matyi Magazin (1968–75), Vas Népe (1968), Magyar
Rendőr (1969–75), Élet és Irodalom (1969), Ludas Matyi (1969–74), Világ Ifjúság (1969),
Dolgozók Lapja (1969–70), Zsákbamacska (1970), BÚÉK (1973–74) újságokban. A
rajzainál meggyőzőbbek voltak a humoreszkjei, egymás után közölték a napilapok,
monológjai elhangzottak a Magyar Rádió Karinthy Színpadán, majd 1985-től a
Rádiókabaré állandó munkatársa, szóvivője. Évekig állandó rovata volt a
Népszabadságban, a Hócipő alapítása óta minden számában több írását is közli,
humoreszkjeit hetente hozza a Magyar Hírlap, kéthetente a Kiskegyed és a Computer
Magazin. Tréfáival jelen van a MTV Szeszélyes évszakok sorozatában és a Vidám
Színpad politikai kabaréiban. 1989-től a Mikroszkóp Színpad dramaturgja.
Díj: Karinthy-gyűrű (1990), Komlós-gyűrű (1992), rádiós nívódíjak, Bonbon-díj (1998,
1999, 2000); Kollektív Pulitzer-díj (2000). Szignó: Trunkó.